Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
A legény ezt válaszolta: „Nem fordulok!” A párbeszédet így folytatták: „— Meddig?” Keddig.” „— Mit vársz?” Csókot!” Kitől?” „— Zsuzsitól!” Rendszerint a kedvesét nevezte meg. A megnevezett lány odament, megcsókolta a fiút, és ugyanez a játék ment tovább úgy, hogy a csókot adó lány egy újabb fiút nevezett meg, aki már fizetség nélkül az előző legény helyére ülhetett. A csókot adó lány legtöbbször a barátnőjének választottját nevezte meg. Olyan is előfordult, hogy az egymással haragban levő fiúkat, lányokat választották egymás megcsókolására. Az ilyeneknek ki kellett békülniük, mert a fonóházi törvények ezt kívánták. Néha a legények igen vakos tréfával szórakoztatták a fonóház közönségét. Pl. ha valamelyik lánynak száraz volt a fonala, a legény megkérdezte: „Ráköpjek-e?” Volt erre nagy kacagás. Máskor a legények verebeket engedtek a lányok közé. Azok a lányok, akik szerettek volna egy kicsit hancúrozni, olyan gyenge fonalat engedtek le, hogy elszakadjon. A legény elkapta az orsót, az ajtó mögé szaladt vele, a lány utána szaladt, és ott hancúroztak. Voltak olyan lányok, akik titokban megkötötték az orsót, hogy le ne essen. Ez nem volt szabályos játék, nem is hagyták a legények büntetlenül. Hazamenéskor a legények mentek ki előbb. A lányok zárták utánuk az ajtót. Kint a legények várták a párjukat. Ha nem mentek a lányok, az öregebbek küldték őket. Akinek nem tetszett a legény, az a lány visszament és a kémény alatt várt, míg elmentek haza a többiek. Ha a legénynek valami miatt előbb el kellett mennie a fonóházból, úgy búcsúzott választottjától, hogy kiverte a kezéből az orsót, elszaladt vele, s a lány kénytelen volt orsója után menni. Kint aztán elbúcsúzhattak. Ha a legények hosszúnak találták a várakozást kint, fiatalabb fiúkat küldtek be a lányokért, hogy sürgessék őket. Ilyen esetekben a lányok megtréfálták a magukat legénynek gondoló fiúkat a következőképpen: A kémény alatt — mert hiszen ott várakoztak — megkenték a lányok a kezüket korommal, és az értük bemenő fiút si-162
