Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
gal díszített almát tűznek. A latorecet egy druzsba viszi egy druzsica mellett, aki az óriás, 6 kg lisztből készült menyasszonyi kalácsot viszi a kalácskendőhe takarva. A vőlegényékhez (vagy a menyasszonyékhoz) beadják a menyaszszonyt (vagy a vőlegényt), kis beszéddel. A násznagy beajánlja a szülőknek is olyanképpen, hogy ne szolgálónak, hanem édes gyermeküknek tekintsék. (Pedig az anyja annak kérte.) Amikor a vőlegényes házhoz, új otthonába megérkezik a menyasszony, felszalad a padlásra, így kívánja biztosítani, hogy egész életében a ház lakói felett álljon, ő legyen az úr a házban. Esküvő alatt pénzt szórnak a templomajtóba, hogy gazdag legyen az új pár. 74. kép Rozsot, hogy termékenyek legyenek. Cukrot, hogy édes legyen az életük. A menyasszonynak jobb lábbal kell belépni a vőlegényékhez, hogy nagyobb legyen a tekintélye, mint az anyósé. Amikor a menyasszonyt a vőlegényes házhoz hozzák, az anyós süteménnyel kínálja. Az menyasszony vesz, harap belőle, harap a vőlegény is. Ekkor a menyasszony a maradék darabot a násznép közé dobja hátrafelé. Ha férfira esik, fiú lesz, ha nőre esik, lány lesz az első gyermek. Esküvőkor ha esik az eső, azt jelenti, hogy hull majd rájuk a vagyon. A menyaszony vedret rúg fel, hogy legyen keresztelés, és könnyű szülése legyen. 153 T
