Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)
M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Népszokások
73. kép babottal, bokrétás kalappal, a mellükön is bokrétával, harsogó énekszóval elmennek vendégeket hívni. Az utcán, ha ismerőssel találkoznak, szívesen kínálják boroskulacsukból. Ebből udvariatlanság nem inni. Az a házigazda, akinél a druzsbák megjelennek, megvendégeli a hívogatókat. Ezért aztán előfordul, hogy mire a vőfélyek a tizedik házhoz jutnak, a rigmus elmondásához nem mozog a nyelvük, hanem elég, ha ki tudják mondani: „Jöjjenek el!” A vőlegényes és menyasszonyos háznál még tart a sütés-főzés abból a sok tojásból, cukorból, lisztből, tyúkból, amit az ismerősök, szomszédok, rokonok, meghívottak és nem meghívottak hoznak. A falu legtávolabbi részén lakó nem rokon és nem meghívott is kötelességének tartja, hogy vigyen a lagzis házhoz ajándékot. A rokonság szombaton, amikor a hívogatok is meghívták már őket, visznek négy darab kalácsot (73. kép), (ezt a díszes, szőttes kalácstakaróba takarják), két tál süteményt, (ezt szépen hímzett szalvétába kötik), (73. kép) és ajándékot. Az összehordott ajándékokat az első szobában szekrény tetejére, asztalokra szétrakják, és minden látogatónak megmutatják, hogy mi mindent kapott az új pár. A főzés-sütés irányítása a szakácsnők dolga. A főszakács valamelyik szülő testvére, sógornő vagy szomszédasszony, aki jó sütő-főző hírben áll. Süteményt sütni egy-egy nem rokon idegen asszonyt is meghívnak, ha tudják róla, hogy nem csak jó, hanem szép, mutatós is a sütemény, amit süt. Ilyen sütőasszony volt Sipiczki Jánosné Hrúz Anna, akit szinte minden lagziba hívtak. 150
