Molnár Lajos - M. Hajdú Margit: Nagytarcsa története és néprajza - Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7. (Szentendre, 1974)

M. Hajdú Margit: Nagytarcsa néprajza - Asszonyok, lányok munkája

AZ ASSZONYOK, LÁNYOK TAVASZI MUNKÁJA

Mivel egész télen fontak, varrtak, hímeztek, tavasszal amíg hideg volt, a szövést végezték. Ez a munka általában a nagyböjt idejére esett.

Amikor eljött a tavaszi idő, megkezdődött a szőtt holmi fehérítése. Ez a következőképp történt:

A vásznat akáchamuból és darabos szódából készült lúggal leforrázták, öblítették, és száradás után újra vízbe mártották és száradni a kerítésre akasztották. Minden száradás után locsolókannával locsolták. Voltak, akik a réten a gyepen terítették ki a vásznat.

Azért tavasszal fehérítettek, mert szerintük a szőttesfélét a tavaszi nap fehéríti legjobban.

Tavasszal — legkésőbb húsvétra — áttakarították az egész házat. Az első szobát pingálták a péceli vásárban vett minta segítségével. A lakószobát fehérre meszelték. A szalmazsákokba friss szalmát tettek. Leszedték az ablakból a „hasurát” (szalmafonat) amit télire az az ablakra erősítettek.

A hasurát minden házigazda maga fonta szalmából hármas fonással.

Mosás, vasalás

A századforduló táján, amikor csak házivászonból készült fehérneműt hordtak, a következőképpen mostak:

Meleg vízbe beáztatták a ruhát, beszappanozták, és egy hordókádba tették. Betakarták ágylepedővel, forró hamus lúggal leöntötték, és másnapig állni hagyták.

Másnap kiszedték, puttonyokba, teknőkbe rakták, tragacsra tették és eltolták a patakhoz.

Ott egy hosszú deszkát áttettek a vízen, erre tették a ruhát, és mosófával (piec) addig verték, amíg tiszta nem lett. Sok esetben ki is terítették a tiszta ruhát a gyepes részre, bokrokra, ágakra és ott meg is száradt.

Télen is kimentek a patakra, feltörték a jeget és úgy mostak.

135