Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN dés lehetőségét. Megtaláltam ezt nemcsak a kormány tagjainál, az állami igazgatásnak a vármegyében levő középhatóságainál, a hatóságom alá rendelt vármegyei és községi önkormányzatoknál, a társtörvényhatóságoknál, különösképpen pedig Budapest székesfővárosnál, a hatalmas pártszervezet minden csoportjánál, de éppen úgy az összes katonai és egyházi főhatóságoknál is. Mint országmozgósítási kormánybiztos a budapesti hadtestparancsnokkal egymás mellé rendelt hatóságok voltunk, s ebben a minőségben igen sűrű érintkezésem volt elsősorban magával a hadtestparancsnokkal, de annak hivatalosan eljáró számos más törzstisztjével is. Ezek a közös eljárások a mozgósítási kérdéseken kívül főleg az épületek, élelmiszer, takarmány stb. igénybevételére vonatkoztak. Sokszor merültek föl itt-ott katonai túlkapások is a lakossággal és a polgári hatóságokkal szemben. De egyetlen eset sem volt, hogy az ilyen közösen tisztázandó kérdések ne a legteljesebb egyetértésben és ne közös megelégedésre lettek volna elintézve. Soha, legcsekélyebb nézeteltérés sem merült föl és ez egyaránt így volt RuszkiczayRüdiger,

294 valamint hivatali utódai, Németh

295 és Aggteleky

296 hadtestparancsnokok idejében és egyéb katonai hatóságokkal szemben is. Hasonlóan teljes volt az egyetértés az egyházi főhatóságokkal. Ravasz Lászlóval,

297 a reformátusok ékesszóló, nagy püspökével már régi ismeretségben voltam. Saját falumban mint egyházi főgondnok fogadtam Ravasz püspököt. De sokszor találkoztam vele a Kálvin Szövetség pesti ülésein, valamint Pestmegye köz- és egyéb gyűlésein és számos ízben fehér asztalnál. Egy ízben (még főispánságom előtt) többekkel együtt Miskolcra kísértem, ahol ünnepi beszédet mondott. Ez a miskolci út egyébként is emlékezetes. A dunamelléki és tiszáninneni reformátusok mindig aggódva nézték Baltazár Dezső

298 tiszántúli református püspök destruktív működését. Egy ízben Budapesten a régi képviselőház üléstermében nagygyűlést is tartottak Bernát István elnöklete mellett, amelyen élesen tiltakoztak az ellen, hogy Baltazár az összes magyar reformátusság nevében merjen beszélni, mert a magyar reformátusság túlnyomó része elítéli Baltazár püspök destruktív működését. 294 Ruszkiczay-Rüdiger Imre (1889-1957) vezérezredes, 1941-1942-ben az I. hadtest parancsnoka, a háború után börtönbüntetésre ítélték, majd internálták 295 Németh József (1888-1964) altábornagy, 1942-1943-ban az I. hadtest parancsnoka, a háború után igazolták 296 Aggteleky Béla (1890-1977) altábornagy, 1943-44-ban az I. hadtest parancsnoka, a háború végén szovjet fogságba esett, hazatérte után mezőgazdasági munkásként dolgozott, majd 1956ban Svájcba emigrált 297 Ravasz László (1882-1975) teológus, Kolozsváron teológiai tanár, 1921-től dunamelléki püspök, 1936-tól zsinati elnök, a két világháború közötti magyar reformátusság egyik legjelentősebb alakja 298 Baltazár Dezső (1871-1936) teológus, 1911-től a tiszántúli egyházkerület püspöke, majd főrendiházi tag. Társadalmi, politikai nézetei a korban liberálisnak számítottak. 225