Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VTCZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM merült gyanúk alaposak voltak, és közeledett az időpont, mikor az ügy a vádhatóságnak és büntetőbíróságnak lett volna átadható. Minden remény megvolt arra, hogy ennek az Augiász-istállónak a kitakarításával, a munkásságnak is megelégedésére, megvalósítható lesz a pártoktól független, magyar szakszervezeti rendszer nemzeti és hazafias alapon. De váratlan fordulat történt. Bethlen miniszterelnök vérbeli politikus volt, aki nem adminisztrált, hanem csak politikát csinált. Hirtelen paktumot kötött a szociáldemokratákkal és ugyanakkor megszervezte az országos főkapitányi állást. A szocialistákkal kötött paktumot a kormány soha sem hozta nyilvánosságra. Annak tartalmát csak legújabban, a második világháborút követő emigrációban, a magyar szociáldemokrácia nemrég életre kelt, „hazafias" szárnya szellőztette. E közlés szerint a szociáldemokraták a paktumban kifejezésre juttatták, hogy a szocdem munkásság is részt fog venni „a nemzet újjá építésének nagy munkájában" s a szocdem párt kötelezte magát, hogy „külpolitikai kérdésekben kifejezetten magyar álláspontra helyezkedik csakúgy, mint a német többségi és más mérsékelt szociáldemokraták, akik ilyen kérdésekben soha sem képviselik ellenséges államok kormányainak álláspontját".

135 Bethlen mindenesetre jót akart, de ebben a paktumban voltaképpen mégis egy tál lencséért eladta annak lehetőségét, hogy a magyar munkásság fölszabaduljon a marxi iga alól és hogy a pártpolitikától mentes szakszervezeti rendszer megvalósítható legyen. Eladta, mert a paktummal egyidejűen abbamaradt a nyomdászegyesület elleni vizsgálat és megmaradt a kommunistaveszélyes gócpont a maga régi virulenciájában. És mindezért Bethlen még az egy tál lencsét sem kapta meg, mert miként a magyar szocdem párt előbb említett hazafias szárnya is megállapította, „a szocdem párt soha sem tartotta be a Bethlennel kötött megállapodást" és mindig „érthetetlen gyűlölködéssel, a haza és nemzet fogalmát elmaradott, reakciós dologként kezelte". Az országos főkapitányi állás megszervezése szintén csak politikai célt szolgálhatott. Erre mutatott annak szokatlan kettős ügyköre is, amennyiben az országos főkapitány egyrészt aláírt „a miniszter helyett" olyan miniszteri rendeleteket, amiket azelőtt valamelyik államtitkár illetve csoportfőnök (legutóbb én) írtak alá, másrészt némely ügyekben mint középfokú hatóság saját nevében rendelkezett. E kettős ügykörre adminisztratív szempontból alig lehetett szükség. Az országos főkapitányi állásra Nádosy budapesti rendőrfőkapitány volt kiszemelve. Mivel pedig az én egész ügyköröm átszállt az országos főkapitányra, fölajánlottam nyugdíjba menetelemet. Ezt nem fogadták el. A belügy135 A paktumról lásd Magyar történeti szöveggyűjtemény 1914-1999, I., szerk. Romsics Ignác, Osiris, Budapest, 2000, 166-167. 94