Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

III. KÖZIGAZGATÁSI PROBLÉMÁK gatási jog előadói tisztére. Ugyanakkor ígérték, hogy a szervezés előtt álló közigazgatásjogi tanszékre engem fognak nyilvános rendes tanárrá jelölni. Egy évben főkollégiumként elő is adtam az egyetemen a közigazgatási jogot, de az egyetemi tanári állásra nem tartottam igényt. Az első világháború, éspedig az 1916. évi, erdélyi oláh betörés idején, még mint a törvényelőkészítő osztály tagja az erdélyi menekültek elhelyezésének felülvizsgálása végett hivatalosan öt vármegyét (Pest megyén kívül Arad, Torontál, Hajdú és Hont megyéket) beutaztam, amely utaimon egyébként is igen hasznos tapasztalatokat szereztem. Ugyanakkor az oláh betörés hírére privát utat is tettem Kolozsvárra, hogy az ottani egyetemi klinikán gyógykezelt Etelka húgomat

114 onnét elszállítsam. Az esti gyorsvonattal indultam Budapestről. Másnap reggel kellett volna Kolozsvárra érkeznem. De akkor már javában folyt a német Mackensenhadsereg teljes erővel való fölvonulása Erdélybe az oláhok ellen. A katonavonatok egymást érték. Nekem ugyan volt olyan „nyílt parancs" a birtokomban, amelynek alapján bármelyik katonavonatra fölszállhattam volna, a németeket szállítókra is. De ezt a jogomat nem vettem igénybe. így aztán a rendes vonattal közel 24 órás késéssel csak harmadnap hajnalban érkeztem Kolozsvárra. Ott aztán még délelőtt elintéztem az elintézni valókat, és délben szegény jó húgommal utaztam vissza Budapestre, s attól kezdve magánszanatóriumban ott ápolták gyógyíthatatlan betegségében. Hamarosan ezután Sándor János belügyminiszter

115 az eddig rendkívül elhanyagolt gyámügyi osztály rendbehozatalát bízta rám. Ekkor nemcsak a temérdek hátralékot dolgoztuk föl munkatársaimmal, de a gyámügyi jogszolgáltatásban is új irányt honosítottam meg. A gyámügyi közigazgatásban pedig az alsóbb fokú gyámhatóságokat erélyes rendszabályokkal rászoktatni igyekeztem, hogy a gyámoltak vagyonát jobban őrizzék, és ne engedjék a gyámoltak értékálló ingatlanainak labilis értékekre való becserélését, sőt összesített pénzkezelés mellett is az érdekeltek kívánságára tegyék lehetővé a gyámhatóság alatt állók értékeinek értékállóbb elhelyezését. E rendszerből kifolyólag fölmerült konkrét esetben, mikor egyik főszolgabíró megvette két kiskorú hadiárva földjét, mégpedig a törvényes képviselő akarata ellenére, és ezt a merőben érvénytelen szerződést az árvaszék jóváhagyta, nemcsak az árvaszék tagjait vontam felelősségre, hanem az illető főszolgabírót is hivatalos úton figyelmeztettem, hogy ha a kérdéses ingatlant a kiskorú hadiárvák nevére vissza nem íratja és az erről szóló telekkönyvi kivonat a kitűzött záros határidőn belül a belügyminisztériumba be 114

Viczián Etelka (1882-1920) 115 Sándor János (1860-1922) politikus, főispán, országgyűlési képviselő, a Tisza-kormány belügyminisztere 81