Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
II. KÖRÜLTEKINTÉS A NAGYVILÁGBAN A keskenyvágányú vasutat Gravosában hagytam el. Onnét kocsin mentem a közeli Raguzába, hol több napot töltöttem. Raguzai időzésem után Gravosában hajóra szálltam (osztrák hajóra) és azon Korfu szigetére indultam. Hajónk a part mentén haladt. Kikötött Cattaróban 93 is, az osztrákmagyar hadi flotta erős fészkében. Cattaro volt az Osztrák-Magyar Monarchia legdélibb csücske. A zárt öböl déli oldalán emelkedett a montenegrói Crnagora 94 hegység, melynek tetején feküdt Cetinje, Montenegró fővárosa. A Crnagora északi lejtője illetve csaknem egészen függőleges, roppant magas sziklafala volt a határ a monarchia és Montenegró között. Hajónk Antivariban, 95 Montenegro tengeri kikötőjében is horgonyt vetett. Érdekesség volt akkor Antivari sziklái tetején látni Marconi szikratávírós antennáját, az akkor még szenzációt jelentő, korszakalkotó új fölfedezés külső, látható jelét. Aztán Albánia partjaihoz értünk. Albánia akkor még Törökország szuverenitása alá tartozott. Nekem is a budapesti török konzultól láttamozott útlevelem volt, mert szándékom volt Durazzóban a hajó ott időzése idejére kiszállni. Más országokban abban a korban sehol sem kellett útlevél, de a török bizalmatlanság megkívánta ezt. Illetve némelyek szerint ez azt a célt szolgálta, hogy a török konzuloknak legyen némi jövedelme. Az útlevélláttamozásért ugyanis nyolc koronát kellett fizetni. Durazzóban a parton a török őrségnél leadtam útlevelemet és besétáltam Durazzo „városába", ha ugyan lehet így nevezni az akkori durazzói sárfészket. Az egész „városban" az egyetlen háznak nevezhető épület az egyemeletes olasz iskola volt. Török vagy albán iskola valószínűleg nem is létezett, vagy legfeljebb túl primitív lehetett, mert a célra csak némileg is megfelelő épületnek sehol híre sem volt. Pedig jó darabon bementem a „városba". Úgyhogy mindent láthattam. De csak az abszolút nyomort láttam. Az eső is szitált és nagy sár volt. Örültem, mikor visszaértem a hajóra. Az albán parton hajónk még további három helyen állt meg, de ezek még Durazzónál is jelentéktelenebb helyek voltak. Turbános utasok azonban jöttek-mentek, illetve ki-beszálltak hajónkon. A civilizált utasok mind közösen étkeztek a szalonban a hajóparancsnok prezidiálása mellett. A turbános utasok is ugyanazokat a helyiségeket használták, mint mi, de ők nem jöttek közénk, hanem behúzódtak kabinjaikba. És bár a tenger nagyon csendes volt, állandóan szenvedtek, és egész éjjel jajgattak. Végre pár napi utazás után Korfu szigetére értünk, éspedig Korfu városába. Ez igen jelentékeny, nagy, görög város, igen szép és kellemes üdülőhely. Közel egy hetet 93 Ma Kotor, Montenegró. 94 Helyesen: a Lovcen. 95 Ma: Bar, Montenegro. 71
