Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM vát tengervidéken azelőtt is többször megfordultam, de Olaszországban addig még nem voltam. Ezúttal Harmatzy Loránd kollégámmal eszeltünk ki egy körutazási tervet, és Fiúméból magyar hajón egyenest Szicíliának tartottunk. Négy napig utaztunk a tengeren. Útközben csak a délolasz Bari városában kötöttünk ki. Bariban léptem életemben először olasz földre. Bejártuk ezt az egyébként elég jellegtelen várost is, és negyedik nap érkeztünk az Etna lábánál épült Cataniába. Összesen tíz napot töltöttünk Szicíliában. Cataniából előbb dél felé Szirakúzába utaztunk. Ott egyebek között megtekintettük Dionysios ókori várát és Dionysios ún. „fülét" is, honnét Szirakúza „zsarnoka" a bányászmunkások beszédét hallgatta ki, hogy miként vélekednek róla. Csolnakáztunk az Ampos (Ilyane) folyón az azt kétoldalt szegélyező buja papiruszok között. Aztán visszafelé Catanián át az Etna északi lábánál épült Taorminába érkeztünk. Ott az ógörög színház kőpadjairól élveztük a híres szép kilátást. Körülöttünk tropikus növényzet. Szemben a 3300 méter magas, füstölgő Etna örök hó fedte csúcsai. Jobb kéz felől merész alakú sziklacsúcsok, tetejükön középkori várakkal. Bal kéz felől lent (200 méterrel alattunk) a hullámzó tenger, sziklazátonyokkal. A tengerparton robogott a vonat. Szemben az Etna hegység lábánál alagút bejárata látszott. A vonat odaért és eltűnt benne. Következő állomásunk Messina volt. Számos műemléket láttunk ott, amelyeket pár évvel utóbb földrengés pusztított el. Csodálkoztunk, hogy a tengerpartját pálmák helyett hosszú akácfasor díszítette. Nekik ez volt különlegesség. Pedig szegény akácfák április végén javában virágzottak már, de sárga levelükkel elárulták, hogy szenvednek ott idegenben. Messinából kirándultunk Faróba, melynek lábánál láttuk a Kharübdisz örvényt és szemben vele a calabriai parton Szküllát, melyek a rómaiak kora óta nagyon megszelídültek. Ugyaninnen láttuk a távolban füstölgő Stromboli vulkánt a tengerből kiemelkedni. Messinából Szicília északi tengerpartján, gyorsvonaton, szép, narancskertes, magas kultúrájú vidéken végigszáguldottunk Palermóba. A festői alakú Monte Pellegrino már messziről mutogatta magát a kikötő mellett. Négy-öt napot töltöttünk Szicília fővárosában. Bejártuk összes műemlékeit, a királyi palotát s annak közelében azt a régi templomot, melynek harangja jelt adott a szicíliai vecsernye megkezdésére. Meglátogattuk a kapucinusok rémes temetkezési helyét, hol még az elhalt barátok falra akasztva, vagy polcokra fektetve, évszázados, porlepte reverendájukban, arcukra rászáradt bőrrel alusszák örök álmukat. S a város ős arisztokratái finom selyemruháikból kikandikáló hasonló ábrázattal, üvegkoporsóikban, emeletes polcokon tárolva várják a föltámadást és addig is borzongatják az őket látogató turistákat. 56