Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Debrecenbe főispáni titkárnak. Ennek az előzménye pedig az volt, hogy gróf Dégenfeld József

51 ottani főispán a belügyminisztertol kérte titkár kiküldését. A belügyminisztériumból leküldték neki az összes fogalmazógyakornokok névjegyzékét választás végett és ő abból engem választott ki, mert tudta, hogy a mi családunk református, és neki ez volt a fő. Tekintve, hogy ez rám nézve előlépést jelentett és a minisztériumban még sokára került volna rám a sor, hogy segédfogalmazó lehessek, az ajánlatot habozás nélkül elfogadtam. Pár napon belül kineveztek és április vége felé (1898-ban) már utaztam Debrecenbe jelentkezés végett. Dégenfeld gróf szívélyesen fogadott, sot atyafiságosan, mert az mondta, hogy atyafiak vagyunk. Ti. az б elhalt felesége Szilassy-lány volt s a mi családunk másik ága anyai ágon szintén a Szilassyaktól származott. Állásomat azonban nem foglalhattam el mindjárt, mert május l-re be voltam híva négyheti, katonai fegyvergyakorlatra. De Hajdúmegye alispánjánál és Debrecen polgármesterénél máris tettem bemutatkozó látogatást, és még aznap hazautaztam Szelére. Május 1-én aztán, bár csak pár hétre, ismét visszajutottam а к. u. k. életbe. Ezúttal is a pesti Ferenc József-laktanyában a 16-os huszárok 3. századában szolgáltam, már mint kadétormester. Századparancsnokom ekkor már nem Ilosvay, hanem egy Jankó nevű sváb százados volt, aki alig tudott pár szót magyarul. Jankó is tipikus osztrák szoldateszka volt, szolgálatban mindig kiabálós, dühös német. Mivel nem tudott magyarul, a magyar huszárok nem értették meg, és nem tudták, hogy mit akar. Kivonulás előtt rendszerint jó negyedóráig ordított a huszárokra: „Éles egyenes! Éles egyenes!" Ezzel azt akarta kifejezni, hogy a kivont kard éle egyenesen álljon előre. De a huszárok nagy része nem értette meg. Beleszólni pedig másnak, katonáéknál, attól Isten irgalmazzon. Fegyvergyakorlatom leteltével, május végén végleg elfoglaltam főispáni titkári állásomat és Debrecenbe költöztem. (Később kétévi időközökben még kétszer végeztem Budapesten fegyvergyakorlatot, éspedig akkor már mint tartalékos hadnagy. De 1903 végén a tartalékban eltöltött 10 év után a törvények értelmében áthelyeztek a honvédséghez. Egy ízben ott is be kellett volna vonulnom fegyvergyakorlatra az 1. sz. honvéd huszárezredhez. De hivatali felsőbbségem előterjesztésére ettől föl lettem mentve. Összesen tizenkét évi tartalékos szolgálatom leteltével kérhettem és kértem is a hadsereg kötelékéből való elbocsátásomat. Megkaptam az obsitot, amivel tiszti rangom is megszűnt. Attól kezdve csupán „népfölkelő tisztjelölt" voltam, ami azt jelentette, hogy a népfölkelés fölhívása esetén automatikusan népfölkelő tiszt leszek. Ez a rang a szerzett tapasztalatok után nekem éppen elég is volt.) 81 Dcgenfeld-Schonburg József (1847-1927) főispán, főrendiházi tag 50