Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ES KOROM Pótvizsgán a szabályok szerint két tanár kérdezte és cenzeálta a jelöltet. Ezúttal engem Lechner és Timon. Minden kérdésre jól megfeleltem, és mégis ismét elbuktattak. Úgy éreztem és ezt ma is vallom, hogy ez a legnagyobb igazságtalanság volt. Eletem első nagy csalódása. Föltettem magamnak a kérdést, hogy miért buktattak el, mikor kétségkívül jól feleltem, és nem voltam képes e kérdésre választ találni. Szegény Hajnik tragédiájával kapcsolatos „privát pechemet" már leszámítoltam, de ez az újabb esetem megrendítette hitemet az igazságban. S ennek hatása alatt hirtelen megváltoztattam életpályám előre átgondolt, egész tervét. Eredeti elhatározásom szerint közgazdasági pályára akartam jól fölkészülni. Mindkét jogi doktorátust le akartam tenni, mellékesen a kereskedelmi képesítést is megszerezni, nyelveket tanulni, külföldön az ottani viszonyokat megismerni és jól fölkészülve, a kereskedelmi minisztérium szolgálatában megismerkedni a hazai lehetőségekkel. De újabb meggyőződésre jutásom, hogy nincs igazság, azt a gondolatot érlelte meg bennem, hogy ez a nagy fölkészülés — a várható további igazságtalanságok következtében is — nekem nagy időveszteséget okoz, ami életpályám kialakulásában helyrehozhatatlan kárt idézhet föl és a végső siker sincs biztosítva. Tehát föladtam a közgazdasági pálya és a nagy fölkészülés gondolatát. Ehelyett elhatározásom lett minél előbb valami fixfizetéses állást szerezni. Erre leggyorsabban a belügyminisztériumban nyílt alkalom, hová doktorátus nélkül is fölvették az abszolvált jogászokat ideiglenes gyakornoknak. Ez ugyan egyelőre nem járt fizetéssel, de nekem úgyis egy évig katonáskodnom kellett, minek ideje alatt előreláthatóan rám kerülhetett a sor, hogy fizetéshez jussak. Ehhez képest föladtam a doctor utriusque iuris gondolatát is.

38 Elégnek gondoltam már csupán csak az államtudományi tudósságot. S azt is minél előbb akartam megszerezni, lehetőleg még a nyár előtt, akár félig készülten is neki menve a II. szigorlatnak. Mindjárt hozzá is fogtam újabb programmom megvalósításához. Megírtam fölvételi kérvényemet a belügyminiszterhez. Dessewfíy Géza bátyám jó ismeretségben volt Perczel Dezső

39 akkori belügyminiszterrel. О mutatott be a miniszternek, aki megígérte, hogy ki fog nevezni és már március 4-én (1896) ki is voltam nevezve belügyminiszteri ideiglenes minőségű, díjtalan fogalmazógyakornokká. Állásomat rögtön elfoglaltam. Szóval hirtelen állami tisztviselő lettem. A dékánnál pedig újabb pótvizsgára kértem engedélyt, amit ismét négyheti, kedvezményes időközzel meg is kaptam. Tanulni nagy hivatali elfog38 Azaz: hogy jogi és államtudományi doktorátust egyaránt szerezzen. 39 Perczel Dezső (1848—1913) országgyűlési képviselő, a Bánffy-kormány belügyminisztere 32