Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIAN ISTVÁN: ÉLETEM ES KOROM Én eközben tovább folytattam egyetemi tanulmányaimat mint harmadéves joghallgató. Ekkor hallgattam Concha Győző

34 politikai előadásait is egész éven át. Ez igen nehéz stúdium volt, s ezért még a negyedik egyetemi évemben is félévig önként újból hallgattam. Ezt Concha, a kiváló tudós, igen méltányolta. Az utcán is sokszor megszólított és szóba ereszkedett velem. Ez a magánismeretség egyetemi éveim után is fennmaradt köztünk, sőt még levelet is váltottunk egymással, mikor ő nehezményezte, hogy én a közéletben, ellentétben az ő centralisztikus fölfogásával és tanításával, „túlzottan" decentralista elveket hirdettem. A harmadik évfolyam végén abban az időben még nem kellett alapvizsgát tenni. Ez igen jó alkalom volt arra, hogy a hatodik félévet az ember külföldi egyetemen hallgassa. Ezt sokan megtették, és én is azt terveztem, hogy egy félévre Berlinben iratkozom be. Apám beleegyezett s az Ötödik félévem végén (1895. január) ki is vettem a budapesti egyetemből az elbocsátási bizonyítványt. De Géza betegsége nem javult. Apám aggódott miatta s az utolsó pillanatban azt mondta, hogy most ne menjek külföldre. Soha sem tudhatjuk — mondta -, hogy nem kell-e valamelyikünknek kiutazni hozzá a Riviérára. О nem mehet, nem hagyhatja el gazdaságát. Tehát esetleg nekem kell odautaznom. Egyúttal előre is hozzájárulását adta, hogy majd egyetemi tanulmányaim közeli befejeztével menjek külföldi tanulmányútra. Erre ismét a budapesti egyetemre iratkoztam be. Géza az egész telet és a kora tavaszt a Riviérán töltötte. Ott azt olvasta a lapokban, hogy Lyonban sikeres oltásokat végeznek tuberkulózis ellen. Tehát odautazott. De mire odaért, az állítólag sikeres oltásokkal már fölhagytak. Erre betegen és reményvesztetten májusban (1895) váratlanul hazaérkezett. Engem Pesten fölkeresett az Erzsébet királyné szálló éttermében, ahol rendszerint ebédelni szoktam volt. De mindjárt utazott tovább Szelére. Otthon ő maga kívánta, hogy az alsó ház vendégszobájában kvártélyozzák el, hogy más ne fertőződjék meg tőle. Végtelen szomorú két hónap múlva halt meg, 1895. július 21-én. E napon este még együtt vacsorázott mindnyájunkkal. Még valami tréfás megjegyzésen jóízűen mosolygott is. De hirtelen súlyos köhögés fogta el. Sietett ki az ő szobája felé. Szüleink utánamentek és mire leértek vele a közeli alsó szobába, már nem élt. 1895 őszén utolsó félévemre iratkoztam be az egyetemen. Ugyanis mint besorozott katona már a hetedik félév után megkaphattam az abszolutóriumot, föltéve, hogy az összes kötelező kollégiumokat addig lehallgattam. Er'

4 Concha Győző (1846—1933) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja 30