Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM erőjavaslatot ne szavazza meg. Az aláírások között véletlenül apám neve került első helyre. Ezért Néppel őhozzá küldte a választ, melyben kifejtet­te, hogy a képviselők utasíthatásának kora már elmúlt és ő jogosult saját meggyőződése szerint szavazni az országgyűlésen. Ezt választói is jól tud­ták, Néppel azonban a legközelebbi választáson egy ismeretlen idegennel szemben törpe kisebbségben maradt. Abban a korszakban a főispánok egyik legfőbb feladata volt ügyelni ar­ra, hogy a vármegyék lehetőleg „gutgesinnt" tisztviselőkkel legyenek ellátva s ebből a szempontból a 48-as apák fiai nem voltak eléggé megbízhatók. Géza azért nem adta föl a harcot. A megyebizottsági tagok sorából közel száz névaláírást gyűjtött. Az aláírók köriratban ajánlották az ő megválasz­tását a többi bizottsági tagoknak. A vármegye legtekintélyesebb urai és szí­ne-java írta alá ezt az ajánló ívet. A vármegyei közgyűlésen apámnak mint bizottsági tagnak kíséretében én is megjelentem. Ott mindig szokás volt, hogy kísérők is bemehettek a gyűlésterembe. A terem zsúfolva volt. Részemről még ma is mint érdekes múltra emlékezem vissza ama rég le­tűnt kor vármegyei életére. Apám sokaknak bemutatott és így sokakat sze­mélyesen is megismerhettem a vármegye régi urai, nemcsak apám, de nagy­apám kortársai közül is. Ez utóbbiak közé tartozott Szilágyi Lajos (unoká­im másik nagyapjának a nagyapja), sőt maga Földváry Mihály 30 alispán is, aki kedélyesen elegyült a bizottsági tagok közé, s akit magas kora miatt apám is Misi bácsinak szólított. Misi bácsi akkor már öreg ember volt, és szokása volt minden közgyűlés előtt alispáni állásáról lemondani, de a marasztásra mindig visszavonta le­mondását. A vármegyei urak Földváry személye iránti minden tiszteletük mellett is akkor már szívesen választottak volna fiatalabb alispánt, de abban a „romantikusnak" mondott korban úgy érezték, hogy a távozni készülőt il­lik marasztani. A szóban levő közgyűlés is az ő marasztásával kezdődött. A marasztó beszédet, miként máskor, ezúttal is Gulner Gyula 31 mondta. Szépen mél­tatta érdemeit, rámutatott arra is, hogy valaha az alispánválasztáson ő (Gulner) volt az ellenjelöltje. Földváry legyőzte őt, és most mégis ő kéri volt ellenfelét, hogy ne hagyja el díszes állását, melyben oly áldásosán szolgálta vármegyénket. Misi bácsi meghatottan válaszolt és lemondását ezúttal is visszavonta. Gulner meghatóan beszélt, de szűkebb körben még ott a köz­gyűlésen úgy nyilatkozott, hogy többször már nem fogja marasztani az öregurat. 30 Földváry Mihály (1824-1895) szolgabíró, alispán, evangélikus egyházi felügyelő 31 Gulner Gyula (1843-1909) országgyűlési képviselő, később Kecskemét város főispánja 28

Next

/
Thumbnails
Contents