Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ugyan, de az ellenséges angol-amerikai kötelékek fejünk fölött vonultak, és jól hozzánk hallatszott Ausztriából a távoli, légi harcizaj. Később a megnyugtatóbb harctéri hírek is alaptalanoknak bizonyultak, és csak arra szolgáltak, hogy elejét vegyék a pániknak. Március 27-én a közeledő veszedelmet már az utcák képe világosan mutatta. Ekkor már mindenki tisztában volt azzal, hogy a végveszedelem küszöbön van. A törvényhozóknak ígért különvonat, amire mi is elo voltunk jegyezve, egyre késett. Várni pedig nem lehetett többé. Délelőtt ismét gyalog mentem Fertőrákosra, hogy lovas fogatunkat lehozzam a városba, és azon keljünk útra a szörnyű bizonytalanságba. Tóni egy lábadozó katonát adott mellém a hadikórházból. Matisz László intéző igen előzékenyen viselkedett. Pedig ő is a legnagyobb izgalomban volt. Azt sem tudta, hogy családjával fusson-e vagy maradjon. Fogatunkat azonban nem lehetett hirtelen előteremteni, mert a lovak valahol messze kint voltak elfoglalva. Közben a rákosi tiszti étkezdében megebédeltünk. Később a fogat is előállt. Az intéző még 3 zsák árpát is adott a lovak részére. Estefelé értünk Sopronba. A kocsit és lovakat a hadikórház udvarán helyeztük el. Sopronban egy Benkő nevű úr várt rám, akit a már Németországba költözött Ruszinkóék irányítottak hozzánk, és kértek, hogy vigyük őt is magunkkal a kocsinkon. Benkő ígérte, hogy ő lesz a kocsis és gondozni fogja a lovakat, s Németországban is jártas lévén, kalauzolni és szálláshoz fog segíteni minket. Ez igen kapóra jött, és megegyeztünk vele, hogy másnap indulunk. De ugyanekkor annak is hírek vettük, hogy talán mégis csak indul a törvényhozók menekülő vonata. Tehát elhatároztuk, hogy másnap reggel ez iránt is érdeklődöm. Késő éjfélig csomagoltunk. Március 28-án reggel Tóniéknál megtekintettem lovaink elhelyezését. Ez rendben volt. Dobay István,

379 Tóni orvos kollégája, aki két kocsival készült német földre, invitált, hogy együtt menjünk. Benkő úr is odajött megtekinteni a kocsit-lovat, s aztán elsietett a lovak részére szükséges állatorvosi bizonyítvány megszerzése és saját ügyei rendezése végett, hogy délután Dobayékkal együtt indulhassunk. Én pedig szintén sietve mentem érdeklődni a törvényhozók vonata felől. A felsőház háznagyi hivatalánál kezdtem, ahol megtudtam, hogy valóban indul vonat, sőt a szerelvény (hat darab III. osztályú vagon) reggel 7 óra óta már készen is áll. De Izsák Gyula nem nagyon biztatott, hogy nekünk is jut hely. Idegesen szólt, hogy miért nem jöttem előbb. Nota bene a vonat indítását csak előző este 10 órakor engedélyezte Szász Lajos miniszter, én pedig, aki elő voltam jegyezve, reggel 9 órakor már ott voltam. 379 Dobay István (1916-1996) orvos 288