Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VI. JÖN A TATÁR Később a rádió légi helyzetjelentéséből értesültünk, hogy riadó nem várható. Erre többen ismerősök nyugodtan vonultunk a Pannóniába ebédelni. Már bőven ebéd ideje volt. De hiába mentünk, mert miként ott értesültünk, a hotel szakácsnője is hitt a jóslatnak, s ő is a mezőn mentette életét. Ebéd pedig nem készült. Csupán este 6 órára volt jelezve meleg „ebédvacsora". Tehát lakásunkba vonultunk vissza, hol Margit rögtönzött ebédet. Este pedig Tóni és Sári jöttek hozzánk, és velük együtt töltöttük az estét. Otthon együtt vacsoráztunk. Másnap (március 16-án) négy óra hosszat tartó nagyriadó volt. A Ferenc Józseftéren, az óvóhely előtt remek tavaszi napsütésben néztük a fejünk fölött, sűrű egymásután vonuló angolszász bombázó kötelékeket. De felvonulásuk nem nekünk szólt. Ezúttal, mint mindennap, Bécs felé tartottak. Onnét csakhamar hallatszott is a bombaropogás, az egymást követő bombaszőnyegek zaja. Bécs és környékének bombázása mostanában mindennapos. Ellenben nálunk az angolszász légi bombázás megszűntnek látszik. Úgy látszik, hogy e tekintetben minket már átadtak az oroszoknak. Az oroszok bombázták március 16-án este is Veszprémet és Pápát, ami persze nálunk is riadót okozott. A következő napokban az orosz repülők Sopron fölött is mutatkoztak és bombákat dobtak. Az orosz légi bombák jóval gyengébbek az angol és amerikaiaknál, s azért az orosz légitámadásokat jó óvóhelyen nyugodtabban vészeli át az ember. Viszont az utcán járást az orosz gépek inkább veszélyeztetik, mert egyes portyázó gépeiknek szokása a békés járókelőket gépfegyverezni. De nem csak az orosz repülőknek légiterünkben való megjelenése jelezte Sopron közeledő végnapjait, hanem az orosz hadsereg is gyorsan közeledett városunkhoz, úgyhogy március 19-én már a soproni helyőrséget is készenlétbe helyezték. Ilyen válságos helyzetben tartotta a felsőház utolsó ülését 1945. március 22-én. Részemről ezekben a zavaros időkben minden pártpolitikától tartózkodtam, már attól kezdve, mióta a Magyar Elet Pártjának (a MEP-nek) helyét - még a Sztójay-kormány idejében - az ún. Nemzeti Szövetség

371 foglalta el. A Nemzeti Szövetségbe sem léptem be sohasem, és nem helyeseltem, hogy а МЕР föladta többségi jogait és ezzel egyes hatalomra vágyó kalandoroknak módot adott káros érvényesülésre. Az országgyűlés decembertől (1944) kezdve Sopronban ülésezett. A soproni országgyűlésen megjelent képviselők részben nyilasok voltak. Nem sokan voltak ilyenek, s ezek is többnyire újonnan kinevezett képviselők. A képviselők nagyobb része a MEP-ből került ki. Ezek a Nemzeti Szövetségnek többnyire tagjai voltak, és támogatták ugyan a Szálasi-kormányt, de a nyilas pártba nem voltak hajlandók belépni. 371 Teljes nevén: Törvényhozók Nemzeti Szövetsége. 283