Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Géza, míg Budapesten joggyakornok volt, ott egyszobás, éves lakást bérelt, amit saját bútoraival rendezett be. Mikor én szeptemberben fölkerültem a fővárosba, ottani lakása üresen állott. Tehát egyelőre azt foglaltam el, míg a bérlet le nem járt (Mária u. 21. sz.). Azután pedig bútorozott szobát béreltem és a körülményekhez képest változtatva, mindig olyanban laktam. Vendéglőben étkeztem. Havi 130 korona, szerény zsebpénzből kellett kijönnöm, amiből 50 korona a lakásra ment. A ruházat ebbe nem volt beleértve, de úgy is rendkívül kellett takarékoskodnom. Alig kerültem föl Pestre, a fővárosban (1892 őszén) kitört a kolerajárvány. Valaha ez rettenetes nagy veszedelem volt. Ezúttal is igen aggodalmas volt a dolog. De ekkor már a kultúra kezdett diadalmaskodni a kolera fölött. Ezúttal is csak alig néhány megbetegedés történt naponként. Hamarosan azt is elnyomták, és azóta soha többé nem volt kolera Budapesten. Vidéken pedig még úgysem. Az egyetemi előadásoknak mindig szorgalmas látogatója voltam. Ezt apám is megkövetelte, de saját jószántamból sem mulasztottam volna el egyetlen előadást sem. És amellett a tananyag megtanulásában állandóan lépést tartottam a tanárok előadásival. Az első évben hallgattam a római jogot Vécsey Tamástól,

19 az egyetemes jogtörténetet Hajnik Imrétől

20 s a magyar alkotmány- és jogtörténetet Timon Ákostól.

21 A magyar alkotmány- és jogtörténet kötelező főkollégiumként csak ebben az évben lett először bevezetve és Timonnak akkor még nem volt kézikönyve. Tehát az ő előadásait napról napra mindig lejegyeztem és kizárólag abból tanultam meg ezt a tananyagot. Ilyen tanulási rendszer mellett a második félév végén könnyűszerrel letettem az első alapvizsgát, mégpedig „egyhangú" képesítéssel. A nyári szünet idejére fölmondtam pesti lakásomat és kivonultam Szelére. Egyetemi hallgató koromban a társadalmi életbe is kezdtem belejutni. Megkönnyítette ezt, hogy sok rokonunk lakott a fővárosban. Ezek közül nagybátyám, Dessewffy Géza családja állott hozzánk legközelebb. Géza bácsi addig a szekszárdi törvényszék elnöke volt, de 1893-ban áthelyezték a budapesti királyi táblához, majd pár év múlva curiai bíró lett. О anyámnak, Ida néni (a felesége) pedig apámnak volt a testvére. Ilyen közeli rokonság mellett gyerekeikkel is csaknem testvéreknek éreztük magunkat s az ő pesti otthonuk nekem hosszú éveken át úgyszólván második otthonom volt. Éppúgy az ő szentmártonkátai (forrópusztai) birtokuk is (nagyapám volt birtokának egy harmadrésze), ahol ők szép, nagy tanyát és kényelmes lakóházat építtettek. '" Vécsey Tamás (1839—1912) jogász, egyetemi tanár 20 Hajnik Imre (1840-1902) jogtörténész, egyetemi tanár 21 Timon Ákos (1850—1925) alkotmányjogász, egyetemi tanár 26