Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM ra, amik Pestmegyében a tisztviselőkkel szemben folynak, amikről a miniszter talán nem is tud, és amely körülmények között én nem vagyok hajlandó a főispáni hivatalt ideiglenesen sem tovább vezetni. Valóban borzasztó is, hogy mikor az orosz tömegerő a Kárpátok lábánál áll, a polgári lakosság pedig már tegnap átment az első tűzkeresztségen, de minden pillanatban újabb, még szörnyűbb légi veszélynek van kitéve, akkor egy báb-belügyminiszter nevében egy közismert őrült garázdálkodhatik a magyar közigazgatás élén, azt teljesen megbénítva és elkedvetlenítve. Április 4-én délután kiutaztam Szelére, és ettől kezdve csak néha-néha rándultam be Pestre és mindig csak rövid időre, addig is, míg főispáni állásomtól való fölmentésemet megkaptam. Gépkocsin a fővárosból a Ferihegyi repülőtér mellett kifelé haladva, borzadva láttuk az út két oldalán tátongó óriási bombatölcséreket, amelyek az április 3-i bombázás alkalmával, közvetlen az ott történt átutazásunk után következtek. Szelén nyugodtabban élhettünk, mint Pesten, ahol gyakran volt riadó és légitámadás. Ettől kezdve gazdaságomnak is több időt szentelhettem. Pesti rokonaink közül Viczián Ádámné

350 is kiköltözött hozzánk bizonytalan, hosszú időre, és összes többi fővárosi rokonainknak szintén fölajánlottuk házunkat menedékhelyül. A rádiót Szelén mindig figyelemmel kísértük, mert az folyton jelezte, hogy az ország mely részén van ellenséges berepülés, légiveszély vagy riadó. Budapestet rendszerint éjféltájban támadták. Olyankor kiálltunk a kert utcai kapujába, honnét jól láthattuk a főváros légiterét. Részemről rendszerint az ágyban, fejhallgatóval hallgattam a rádiót. Elsősorban a hírek érdekeltek. De a „légózás" is, ami miatt a hírek leadása rendszerint későbbre, némelykor hajnalig is eltolódott. Ha a rádió Budapestre jelzett riadót, fölkeltem s a kapuhoz siettem. Onnét jól látható volt, mikor Budapest fölött kigyúltak az ún. „Sztálin-gyertyák", vagyis az ellenséges repülőgépekről ledobált ejtőernyős, erős fényű lámpák. Láttuk a légvédelmi ágyúkból kiröppenő sorozatos fénycsóvákat. Az ágyúszó és bombarobbanások is jól hallatszottak. Kivehető volt, hogy a főváros mely részét és milyen irányban haladva támadják. Eszlelhettük a légitámadás kezdetét és befejezését s annak méreteit, végül pedig azt, mikor elhalkult minden csatazaj s a főváros légitere beolvadt ismét az éjjeli egyhangú szürkeségbe. Április 12-én reggel gépkocsin beutaztam Pestre. A Ferihegyi repülőtér reggelenként bombaveszélyes hely lévén, addigi szokásunktól eltérően nem Cegléden, hanem Nagykátán és Rákoskeresztúron át mentünk. Rákoske350 özv. Viczián Ádámné (1881-1950) született Daniel Margit 252