Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ELÉN megegyeztünk, és ma vele és Nádas párttitkárral, valamint a propagandaminisztérium szakreferenseivel együtt vonultunk föl Szász Lajoshoz. Szász Lajos vállalta a szerepet, és mindjárt megbeszéltük a vármegyei szervezet formáját és személyi kérdéseit is. Március 16-án. Az ember mindig félve veszi kezébe a rádió kagylóját. Bizony nem jó hírek jönnek. Az orosz kommunisták állandóan nagy erőkkel támadnak s a németek folytonos visszavonulóban vannak. Tarnopolból, ami a harctér hozzánk legközelebb eső pontja, a németek ismételten kiverték a kommunistákat, de délebbre a bekerítés elől kénytelenek hátrább húzódni. Március 17-én délelőtt a megyeházán éppen fegyelmi választmányi ülést tartottunk, mikor megszólalt a légiriadó. A fegyelmi választmánnyal együtt levonultunk a megyeház pincéjében lévő óvóhelyre és ott folytattuk az ülést ötnegyed óra hosszat, míg le nem fújták a riadót. De Budapesten nem estek bombák, csupán ellenséges átrepülés volt hazánk egén, a főváros közelében is. Délután kiutaztam Szelére, gazdálkodni. Március 19-én reggel Szeléről indultam Kiskunfélegyházára az ottani kerületi pártértekezletre. Cegléden fölvettem a gépkocsira Várady József főispáni titkárt, Kecskeméten pedig Gesztelyi Nagy László

340 országgyűlési képviselőt. Félegyházán Tóth József,

341 az ottani országgyűlési képviselő várt villásreggelivel. Tizenegy órakor kezdődött a pártértekezlet a városháza dísztermében. A terem zsúfolásig megtelt. Az elnök rövid megnyitó beszéde után nekem kellett beszélnem. Beszédemben fölhívtam a közönség figyelmét a mai súlyos helyzetre. Eddig még — mondtam — olcsón megúsztuk a háborút, de most a döntés közeledtével nekünk is készen kell lennünk minden áldozatra. Kommunista vad hordák közelednek. Előttünk az 1918-19-es elrettentő példa, amire ma is szégyenkezve gondolunk vissza. Akkor elbuktunk, mert a nemzet elvesztette nem a háborút, hanem a saját lelkét. Most nem engedjük ezt megismétlődni. Utánam a két országgyűlési képviselő beszélt, s a nagygyűlés végeztével a közönség jó hangulatban oszlott szét. Ekkor még nem sejtettem, hogy ez volt utolsó, érdemleges, főispáni ténykedésem. Délben egytálételes közebéd. Utána feketekávé Kárpáthyéknál, nyugodt, kedélyes társalgással. Egyes közintézményeket is (múzeum, új kórház) hivatalosan megtekintettem. Majd búcsúztam a várostól és a félegyházi uraktól, s titkáraimmal valamint Gesztelyi Nagy László képviselővel együtt útra keltünk. 340 Gesztelyi Nagy László (1890-1950) jogász, agrárközgazdász, Kiskőrös kormánypárti képviselője 341 Tóth József (szül.: 1899) Kiskunfélegyháza kormánypárti képviselője, előzőleg a város polgármestere, légiforgalmi felügyelő, 1938-ban a Rongyos Gárda tagja 243