Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN mint bármely háztartás, ahol több a kiadás, mint a bevétel. Azért ne hallgassanak az üres ígérgetőkre, mert azok csak a saját hasznukat akarják. Ügy láttam, hogy a hallgatóság jó szívvel hallgatta a mondottakat, s az egybegyűlt néptol a búcsúzásunk is nagyon barátságos volt. Ottani pártvezetőink szintén kedvezően ítélték meg a hangulatot. A pártgyűlés után uzsonnára Szabókyék vendégei voltunk, és este kilenc óra tájban érkeztünk haza Budapestre. E látogatásom idején Zichy Gyula érsek még teljesen egészségesnek látszott, de alig három hét múlva hirtelen meghalt. Május 26-án (1942) volt a temetése, amiről Pestmegye főispánja sem hiányozhatott. Reggel 6 óra után indultunk gépkocsin a fővárosból Kalocsára. Titkárommal s egy parádéba öltözött megyei hajdúval utaztam. Fél kilenckor értünk az érseki palotába, ahol már nagy sürgés-forgás volt. A temetési parádé 9 órakor kezdődött a székesegyházban. Nekem a szentélyben volt kijelölt helyem. Mellettem Deák Leó, Bács-Bodrog vármegye főispánja ült. Ugyanott ültek a kormány képviselői is. A halottnak báró Apor, 311 Virágh 312 és Glattfelder 313 megyés püspökök, Angelo Rótta pápai nuncius és végül Serédi hercegprímás adták meg a szokásos abszolúciót. Jó két óra hosszat tartott a templomi szertartás, majd fölsorakozott és megindult a gyászmenet. A székesegyház előtti teret megkerülve, a templom hátsó végén nyíló sírboltig kísértük a halottat. Ezután visszatértünk az érseki palotába, ahol ebéd előtt sört szolgáltak föl. A szép érseki parkot is volt időnk megtekinteni. Egy órakor kezdődött az ebéd a nagy ebédlőteremben, hol a múltkor is ebédeltünk. Akkor még a most eltemetett érsek jobbján ültem. Most két hosszú asztal volt megterítve, mintegy 80-90 személy részére. A hercegprímás prezidiált, jobbján a pápai nuncius és balján Stolpa államtitkárral, 314 aki a kormányt képviselte. A hercegprímással szemben Horváth Győző fölszentelt püspök, mint házigazda foglalt helyet, jobbján gróf Zichy Jánossal, 315 a megboldogult érsek fivérével, balján pedig gróf Czirákyval, 316 aki talán Habsburg Ottót képviselte. Nekem is, mint Pestmegye főispánjának, megkülönböztetett helyem volt, közel a főhelyhez, a felsőházat képviselő gróf Majláth József 317 és Deák, Bács-Bodrog vármegye főispánja között. 311 Apor Vilmos (1892-1945) gyulai plébános, majd 1941-től győri püspök 312 Virágh Ferenc (1869-1958) paksi, majd szekszárdi plébános, 1926-tól pécsi püspök 313 Glattfelder Gyula (1874-1943) teológus, 1911-től csanádi püspök, a felsőház tagja 314 Stolpa József (1887-1958) egyházjogász, 1937-től kultuszminisztériumi államtitkár 315 Zichy János (1868-1944) katolikus politikus, parlamenti képviselő, 1910 és 1913 között kultuszminiszter, a kormánytámogató Egyesült Kereszténypárt elnöke 316 Cziráky József (1883-1960) legitimista politikus, országgyűlési képviselő, 1920-ban nyugatmagyarországi kormánybiztos. 317 A szerző vélhetően Mailáth Györgyre (1883-1967) gondolt: huszárkapitány, földbirtokos, a Szent István Társulat elnöke, felsőházi tag. 231
