Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM kiereszthető. így azonban tiszta és iható volt. De már ottlétünk öt esztendeje alatt megindult Szolnokon is a civilizáció. Szolnoki diákkorunk első évében nagyon hosszú, hideg tél volt, és rengeteg nagy hó. Tavasszal pedig hirtelen hóolvadás. Húsvétkor már óriási volt az árvízveszély. A Tisza erősen megduzzadt. De mégsem a Tisza felöl fenyegetett a nagyobb veszély, hanem a Zagyva partja alacsonyabb volt, mint a Tiszáé. Szolnok városa szigetté változott a tengerben. Minden épkézláb ember a töltéseken dolgozott, hogy megmentsék Szolnokot hasonló veszélytol, mint amino tíz évvel előbb Szegedet elsöpörte. A lakosság már készen állt a menekülésre. Kihirdették, hogy a harangok félreverése esetén mindenki siessen a kijelölt, egyetlen magasabb fekvésű helyre. Szerencsénkre a veszély tetőfoka a húsvéti vakációba esett, amikor mi otthon, Szelén voltunk. S a veszély miatt igen nagy örömünkre a vakációt is meghosszabbították egy héttel. Addig a veszély nagyobb baj nélkül elmúlt és mi visszatérhettünk Szolnokra. Örökké emlékezetes marad az a szörnyű látvány, ami visszatérésünkkor a vasúton szemünk elé tárult. Alig hagytuk el Újszász állomását, máris belejutottunk a tengerbe. A vasúti töltés kétoldalán a víz színe magasabb volt a síneknél. Földtöltés védte a síneket az elöntéstol. A vonat lépésben haladt, mert töltésbeomlástól lehetett félni. Éppen ezért a vonat előtt, illő távolban, két egybekötött lokomotív haladt és kémlelte a helyzetet, hogy ne az egész vonat kerüljön bele az esetleges töltéscsuszamlásba. Szolnok városa még akkor is szigeten feküdt, de a Tisza és az árterület vízszíne már állandó apadásban volt. A szolnoki, új állami gimnázium kezdeti éveiben roppant szigorúságáról volt nevezetes. Az ottani első két tanévünkben az összes osztályokban együttvéve is csak egyetlen tisztajeles tanuló volt, Kenéz Béla,

8 a későbbi budapesti egyetemi professzor és kereskedelmi miniszter, aki egy osztállyal fölöttünk járt. Mi Zoltival sem tudtuk tartani besztercebányai tisztajeles voltunkat. Legalább egy-két kettesünk mindig akadt. És rengeteg sokan buktak. Az első osztályba még 66-70 diák iratkozott be, de a felsőbb osztályokba már alig néhányan kerültek föl, illetve maradtak meg Szolnokon. Az én osztályomban például a VII.-ben is már csak 11-en a VIII.-ban pedig csak öten jártunk. S ez öt között magam voltam keresztény. Zsidó ünnepeken egymagámnak tartottak előadást. Még a helybeli fiúk is más városokba mentek tanulni, főleg Iglóra, Szarvasra és más kevésbé „krudélis"

9 helyekre. A tanári kar egyébként Szolnokon is nagyon hazafias érzésű volt, mint Besztercebányán és lelkes magyarokat neveltek. Nevesebb, irodalmi téren 8 Kenéz Béla (1874-1946) közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, politikus 9 kegyetlen 22