Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN volna. De hallgatása is megmutatta, hogy felfogása nem járhatott messze Révész püspökétol. Az evangélikusok püspökével, Raffay Sándorral

301 is a legszívélyesebb régi baráti viszonyban voltam. Szelei otthonunkban is meglátogatott engem. Mint főispánnak illett, hogy a katolikus egyháznagyokkal is személyes érintkezésbe lépjek, azokkal, kiknek egyházmegyéje pestmegyei területekre is kiterjedt. Pestmegye területe négy egyházmegye között oszlik meg, éspedig az esztergomi hercegprímás, a kalocsai érsek s a váci és székesfehérvári püspökök egyházmegyéi között. Serédi Jusztinián hercegprímással már a felsőházban volt alkalmam találkozni, és mint főispán ott jelentkeztem nála tisztelgő látogatásra. A hercegprímás 1942. március 9-én fogadott budai rezidenciájában. Azzal léptem be hozzá, hogy kötelességemnek tartottam nála jelentkezni esetleges kívánságai megismerése végett. Biztosítottam, hogy mindig igyekezni fogok arra, hogy a vallásnak és az egyháznak megadassék az, ami a vallásé, illetve az egyházé, és mivel én reformátusnak születtem, úgy érzem, hogy nekem fokozott mértékben kell ügyelnem arra, hogy a katolikus érdekek jogtalan sérelmet ne szenvedjenek. О válaszképpen általános elvi fejtegetésekbe bocsátkozott, és mikor azt mondta, hogy haladni kell a korral, azonban ami új, az nem minden jó, átvettem tőle a szót azzal a megjegyzéssel, hogy hitem szerint is nagy igazságok azok, amiket mond, és én mindig nagy érdeklődéssel szoktam olvasni az ő megnyilatkozásait pásztorleveleiben és nyilvános beszédeiben és különösképpen boldog voltam akkor, mikor Gömbös Gyula idejében hangosan fölemelte szavát a lábrakapott szervilizmus ellen. Boldog voltam, — mondtam - mert sokkal szerényebb körben bár, de magam is az ellen küzdöttem, és igen nagy jelentőségét éreztem annak, hogy végre olyan magas helyről is, tehát messze hallatszóan megmondják az igazságot a dekadencia útján. E szavaimra a hercegprímás arca valósággal fölragyogott és mohón kezdte fejtegetni, hogy б akkor hosszú tépelődés után tette meg ezt a kijelentését, mert szükségesnek látta azt. Aztán elmondta, hogy Gömbös megjelent nála, és megkérdezte ot, hogy vajon a szervilizmus csinálásának vádja őreá vonatkozott-e, mire a prímás igen mondott. „Hóman Bálinttal

302 együtt ültek itt, mutatott a prímás a körülöttünk levő fotelokra, és felelősségre vont engem, de én is megfeleltem neki." 301 Raffay Sándor (1866-1947) teológus, evangélikus lelkész, 1918-tól a bányai egyházkerület püspöke, 1939-től felsőházi tag, 1893 és 1906 között tápiószentmártoni lelkész 302 Hóman Bálint (1885-1951) történész, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, kultúrpolitikus, 1932 és 1938, illetve 1939 és 1942 között kultuszminiszter 227