Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN akadémikus és legkevésbbé sem aktuális vitát. A fővárost pedig ne bántsa. A főváros ártatlan és nem „kapzsi". Hiszen az alispán megszólaltatott szakértője állapította meg, hogy a főváros rengeteget ráfizetne a peremközségek odacsatolására, viszont Pestmegyének illetve az alispánnak a csatlakozás elleni legfőbb érve kimondottan az, hogy átcsatolás esetén a vármegye elvesztené jövedelmének túlnyomó részét. Tehát ha a főváros visszagorombáskodnék, az alispán maradna alul. Láttam, hogy ők többségben vannak. De nem törődtem a szavazás eredményével és névszerinti szavazást rendeltem el. Túlnyomóan tisztviselők szavaztak s ez jó „Intelligenz-Prüfung"

280 volt. Bezzeg alig két hónappal később, mikor kitűnt, hogy a peremvárosok és községek közellátásáról sem ezek maguk, sem a vármegye nem képesek gondoskodni, és mikor emiatt Budapest környéke kezdett a nyugtalanság fészkévé lenni, s a tömeg már élelmiszerszállítmányokat ostromolt meg, az alispán örömmel fogadta, hogy az egész Budapest-környéket (mintegy félmillió embert) közellátás tekintetében a „kapzsi" fővároshoz csatolják. December 4-én folyt erről a tárgyalás a közellátásügyi minisztériumban és január 1-én (1943) Pestkörnyék minden egyes lakosa birtokában volt a fővárosi élelmiszerjegyeknek, amelyek ellenében a főváros ugyanannyi és ugyanolyan élelemmel látta el őket, mint a saját lakosait. Részemről már régóta kértem és sürgettem ezt az átvállalást a fővárosnál, és Szendy polgármester a megvalósulás után nyilvánosan jelentette ki előttem, hogy „egyedül és kizárólag az én kedvemért tették meg ezt", és „felhatalmazlak, — úgy mond - hogy ezt bárkinek elmondhassad. Tettük pedig ezt azért, mert Te mindig férfiasan megvédted a fővárost a vármegyeházáról ért otromba és alaptalan támadásokkal szemben." Előfordult az is, hogy az alispán jelentésében megrovó és leckéztető hangon vonta kérdőre a főispánt azért, mert ez hetekkel azelőtt a vármegye ünnepélyes közgyűlésén az alispán kérése ellenére vonakodott valami közszempontból nem fontos és igen időszerűtlen bejelentést nyomban megtenni. Kénytelen voltam ezért a belügyminiszter előzetes fölhatalmazása alapján az alispánt írásban nem csak rendreutasítani, de figyelmeztetni is, hogy ismétlődés esetén kénytelen volnék vele szemben megtorlás iránt intézkedni. Ettől az alispán azután tartózkodott is mindaddig, míg a németek meg nem szállták Magyarországot. Mindezekből és egyéb hasonló esetekből arra lehetett következtetni, hogy ha az alispán és klikkje nagyobb önkénykedésektől már óvakodtak is, de a féktelenség szelleme tovább élt bennük. 280 intelligencia-vizsga 207