Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

V. KORMÁNYZATI RENDSZEREM A VÁRMEGYE ÉLÉN Mihelyt ezt észrevettem, azonnal figyelmeztettem az alispánt, hogy jogállamhoz nem illó ilyen durva hatalmaskodást nem tűrök. Erről a főszolgabírákat is körrendeletben értesítettem. Az alispán február 5-én (1942) tett ígérete, hogy ezután az én intencióim szerint jár el, miről előbb szóltam, erre is vonatkozott. De csakhamar arról győződtem meg, hogy az alispánnak eszeágában sem volt ígéretét beváltani s a községi önkormányzatot tiszteletben tartani. Tehát vizsgálatot indítottam. Az hírlett, hogy az ilyen törvénytelen alispáni utasítások Takács Albert aljegyző, alispáni titkár útján szóbelileg mennek ki. Takács tagadta s az alispán írásbeli jelentésben tiltakozott az ellen, hogy ő akár közvetlenül, akár Takács útján ilyen utasítást adott volna ki. Sőt kért engem mint főispánt, nevezzem meg azt a személyt, aki ilyent állított róla, hogy rágalmazásért bűnvádi perbe vonhassa. A klikkes foszolgabírák szintén tagadtak. De egy-két nem klikkes főbíró és néhány bátrabb községi jegyző jegyzőkönyvbe mondták, hogy Takács útján kapták az alispáni utasításokat, és azokat végre is hajtották, illetve engedelmeskedtek azoknak. A kiskunfélegyházi járás egyik községi jegyzője fölbátorodva a főispáni vizsgálat hírére, személyesen jelentkezett nálam és elmondta, hogy őt akarata ellenére saját főszolgabírójának hozzájárulásával az abonyi járás főszolgabírája Zagyvarékas község jegyzői állására behelyettesítette. О nem mert ellenkezni, s ezért elfoglalta ugyan a rékasi jegyzői állást, de nyomban beteget jelentett, és továbbra is be akarta tölteni saját jegyzői hivatalát. Egészségi állapota ugyanis azt megengedné, hogy otthoni nyugalmasabb körében végezhesse rendes hivatali teendőit. De a főszolgabíró az ő állásába is már mást helyettesített be. Kérdésemre, hogy mi történt a zagyvarékasi jegyzővel, akit helyettesítenie kellett volna, azt felelte, hogy Solymosy ottani jegyzőt viszont a szentendrei járásban Békásmegyerre helyettesítették be. Erre utasítottam a jegyzőt, menjen haza és foglalja el saját eredeti állását. A többit majd én intézem el a főszolgabíróval. Mindjárt vettem is a telefonkagylót és szóbeli jelentést kértem a főszolgabírótól. Mikor ebből meggyőződtem, hogy a jegyző igazat mondott, közöltem a főbíróval, hogy ilyen durva törvénysértést nem tűrök, s a jegyzőt már utasítottam, hogy azonnal foglalja el állását. A főszolgabíró ellenvetette, hogy ez nem lehetséges, mert oda viszont már más van behelyettesítve. „Az is menjen haza, otthon a helye", szóltam neki, és figyelmeztettem, hogy az ilyen durva erőszak megismétlését vagy továbbfolytatását a legerélyesebben torolnám meg. így nyomra akadva, sikerült a hivatali visszaélések összefüggő, hosszú láncolatát fölgöngyölíteni. 199