Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM bályrendelet értelmében jogom lett volna. A párttitkárok mindenikének megvolt a saját külön kerülete. Ezek folyton járták kerületeiket és sűrűn hozták tapasztalataikat hozzám. Az alispáni klikkhez tartozó vármegyei és városi tisztviselők megbízhatatlansága miatt a párttitkárok közigazgatási téren is igen jó szolgálatot tettek nekem. Egyik párttitkárt ezért tiszteletbeli főszolgabíróvá is kineveztem. A párttitkárok élén igen nagy segítségemre volt pártügyekben Papp Sándor,

277 а МЕР nagy műveltségű és kiváló államférfiúi kvalitásokkal bíró országos pártigazgatója is. Mint vármegyei pártelnök gyakran és rendszeresen tartottam ún. klubbnapokat a pestkörnyéki párttisztségviselőkkel, valamint pestkörnyéki női klubbnapokat is, amely alkalmakkor mindig zsúfolva voltak а МЕР Országos Központi Palotájának tanácskozó- és társalgótermei a megyebeliekkel. A megyémbeli kormánypárti képviselőkkel és párttitkárokkal a főispáni hivatalban tartottam gyakori összejöveteleket. A helyszínen is sorra látogattam az összes kerületi pártszervezeteket s az egyes városokban rendszerint a városháza nagytermében tartottunk népes pártgyűléseket. így például Ráckevén (1942. február 2.), Gödöllőn (1942. március 1.), Cegléden (1942. március 8.), Nagykőrösön (1942. március 8.) Vácon (1942. március 14.), Kalocsán (1942. május 3. és 1943. július 12.), Szentendrén (1942. június 9.), Halason (1942. július 2., szeptember 6.), Kispesten (1942. szeptember 7.), Monoron (1942. november 20.), Pestszentlőrincen (1943. július 15.), Kiskunfélegyházán (1944. március 19.) stb. Ezeket a vármegyei pártelnöki látogatásaimat sokszor összekapcsoltam főispáni vagy kormánybiztosi minőségemben tett, még számosabb kiszállásaimmal. Minden pártgyűlés vagy egyéb alkalmi látogatásaim során mindig a közönség közé vegyültem és igyekeztem minél több emberrel beszélgetni. Ily módon a tisztviselői klikk szabotálása ellenére is minden rejtett seb és viszszaélés tudomásomra jutott, ezek között a községi jegyzői kar nagy elkeseredése is. A törvény értelmében, ha valamelyik községben a jegyzői állás megüresedett és föltéve, hogy abban a községben nem volt több önálló jegyző, a főszolgabíró jelölt ki helyettes jegyzőt. Endre László alispán ezt a főszolgabírói jogot magához ragadta, illetve ő diktálta a főszolgabíráknak, hogy hová kit helyettesítsenek be. És tette ezt nemcsak az erre önként vállalkozókkal, hanem olyan rendes jegyzőket is kényszerítettek más községbe helyettes jegyzőnek elmenni, akik ezt nem akarták. Az ily módon történő áthelyezéseknél még az egyes járások határaira sem voltak tekintettel. A jegyzők pedig a terror hatása alatt mukkanni sem mertek. 277 Papp Sándor а МЕР értesítőinek kiadója, a párt országos igazgatója 198