Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM mánybiztost állított, és vizsgálatot rendelt el azon a címen, hogy a főváros háztartása 20 milliós deficittel küzködik. A Wolff-párt s abban magam is, mint a székesfőváros örökös törvényhatósági bizottsági tagja, az ellenzéki pártokkal együtt éles harcot folytattunk a főváros önkormányzatáért. A miniszteri vizsgálat is visszafelé sült el. Kiderült, hogy a főváros önkormányzata mintaszerűen működött. Deficitnek pedig híre sem volt. Az önkormányzat helyreállítása elől nem lehetett kitérni. Az országos politikában azonban Gömbös továbbra is balkezes irányt követett. Régi önzetlen barátaival szakított és pártjában olyan klikkre hallgatott, amely sodorta őt a hitleri totalitás, egypártrendszer, a „Führerprinzip" felé. A NEP vidéki tagozatait minden községben megszervezték, de a vezetőket nagyon szerencsétlenül válogatták meg. A „Nemzeti Egység" élére rendszerint a falu legösszeférhetetlenebb emberét állították. így volt ez az én falumban, Tápiószelén is. Részemről aggodalommal láttam Gömbös politikájának ezt az eltévelyedését. A köz érdekében, s a Gömbössel való régi barátság alapján szerettem volna a hibákat helyrebillenteni. Eszembe jutott, hogy valaha Bethlen korában is bent a pártban folytatott politikámmal sokszor értem el közérdekű sikereket. Ezt a hivatást szerettem volna megismételni Gömbös pártjában is. Ezért mikor közeledtek az új választások, elmentem a Pártba szondírozni a helyzetet. A párt a régi Bethlen-párt helyiségében székelt. De a régi szellem megváltozott. Maga Gömbös hozzáférhetetlen magasságban trónolt. Képviselők helyett az ember mindenütt párttitkárokba ütközött. Csak ezekkel lehetett beszélni. Személy szerint ezek többnyire azonosak voltak a tőlem jól ismert, régi, Bethlen-kori párttitkárokkal. De mégis mintha nem ők lettek volna. Úgy beszéltek már, mintha nem tisztviselői, hanem urai lettek volna a pártnak. Minden párttitkár maga is készült föllépni képviselőnek, hogy ők legyenek a totalitásra törekvő pártnak nemcsak tisztviselői, hanem tartóoszlopai. Tisztán láttam, hogy gerinces és meggyőződéses embernek nincs ott helye. Az én jószándékú elgondolásom tehát (a párton belül helyes irányba terelni a kormánypolitikát) megvalósíthatatlan, mert sikeres választásra a nagykátai kerületben csakis mint a NEP hivatalos jelöltje számíthattam volna, s ebben az esetben is csak akkor, ha a népszerűtlen helyi pártvezetőket félreállítjuk. így is nehéz lett volna a küzdelem, mert a nem sok vizet zavart Magyary Péter ugyan már szóba sem jöhetett, de éppen az ő gyengesége miatt a szélsőjobboldali irányzat igen megerősödött a kerületben. Hamarosan ezután az országgyűlést idő előtt föloszlatták. Részemről a vázolt helyzetben nem készültem föllépni. De Wo Iff Károly az én elgondolásomnak megfelelő okból szintén szeretett volna engem a kormánypártban látni, és 175