Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV AZ ÉN POLITIKÁM Mire májusban föloszlatták az országgyűlést, a nagykátai kerületben már megvolt az izgalom. A szelei takarék egyes igazgatói és adósai kerületszerte, kurta kocsmákban hirdették, hogy én notórius „álláshalmozó" vagyok, aki különféle részvénytársaságoktól évi 80 ezer pengő honoráriumot „vágok zsebre", és a szelei piactéren lobogtatták a nagyhatalmú bankvezér táviratát, hogy „mindenki (értsd, akik függő viszonyban vannak a bankvezérrel) köteles Magyaryra szavazni". Mikor valaki megkockáztatta a közbeszólást, hogy ,Virányi kegyelmes úr Viczián-párti", a lelkes takarékigazgató sietett megcáfolni: „Nem. Itt a távirat, hogy a kegyelmes úr is köteles Magyaryra szavazni." Tény, hogy Virányi nyugalmazott altábornagy mindvégig kitartott mellettem, sot б figyelmeztetett engem a bankvezér őelőtte tett arra a kijelentésére, hogy a szelei takarékpénztárat az én képviselőségemből való kibuktatásom céljából alapította. Bethlen miniszterelnök és a kormánypárt mellettem foglaltak állást. Ezúttal is én voltam a párt hivatalos jelöltje a nagykátai kerületben. Pártom kezdetben igen erősnek látszott. Magyary próbálkozása s egyes szelei takarékigazgatók hangoskodása szinte nevetségesnek tűnt föl. De már kezdetben is sajnosán érezhető volt számos régi vágású, komoly, magyar úr hiánya. Dessewffy Emil, Keglevich Gábor gróf, Lukács Tibor, Krajtsik Rezső, Tamásy nagykátai kanonok-plébános, a tápióbicskei esperes-plébános, Tarlacskay szentmártoni evangélikus lelkész, Sallay József györgyei kántor, Benedicty Gyula stb.-ek már nem éltek, kiknek életében ekkora korrupciót Nagykáta vidékén elképzelni sem lehetett volna. De mindez még együttvéve sem ingatta volna meg helyzetemet. A döntő az volt, hogy a bankvezér kész volt „financirozni" is Magyary megválasztását a „kost was kost"

227 határáig. A nagy pénzeknek pedig már puszta híre is megszédítette az embereket. A pénz híre az én pártomból is sokakat kísértésbe hozott. Egyik szelei választóm, kinek nagyon népes családjával különösen sok jót tettem, négyezer pengős váltó zsirálását

228 kérte tőlem, mert különben - üzente - egész családjával együtt ellenem szavaz. Egy papi személy 4-5000 pengős adósságát szerette volna velem kifizettetni, amely esetben azonban a Magyary-párt irattárát is áthozta volna hozzánk. Nagyon sok ilyen disgusztáló

229 eset merült föl. Néhány olyan személy is, akiről addig föltételezni sem merte volna az ember, hogy kész áruba bocsátani politikai jogát és befolyását, alig hagyott fenn e tekintetben kétséget, célozgatásával és eredménytelenség után hirtelen és elszánt szembefordulásával. 22

' „kerül, amibe kerül" 228 kezességvállalást LùJ visszataszító 169