Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV AZ EN POLITIKÁM barátja a népnek, a nép egyedeinek sérelmei és jogos érdekei éppúgy nem hagyhatják hidegen, mint ahogyan a magánemberek is személyes barátságból, sógorság-komaságból sok mindent megtesznek egymásnak vagy egymásért. De akik az említett tévhitben vannak, legfőképpen abban tévednek, hogy speciálisan magyar politikai elfajulásnak tartják az ilyen közbenjárásokat, mert ugyanezt, sőt annak fokozott mértékét az amerikaiak viszont a demokrácia speciálisan amerikai vívmányaként könyvelik el. Ily értelmű cikket olvastam Stefan Weyl tollából a müncheni Neue Zeitungnak, az amerikaiak német nyelvű, félhivatalos lapjának 1949. augusztus 11-i számában. Tudni kell, hogy a Neue Zeitungot az amerikai megszállók jó részben és kimondottan azért adták ki, hogy a németeket ez úton is ráneveljék a demokráciára. Ebben az ilyen célú lapban ismertette Weyl, hogy az amerikai demokratikus életben a választók részéről a képviselőkhöz intézett levelek nagyon nagy szerepet játszanak. Egy képviselő, kinek kerületében átlag 300 000 lakos él, évenként mintegy 20 000 levelet kap, amire válaszolnia kell. De van képviselő évi 50-60 ezer ilyen levéllel is. Egyes körök, érdekeltségek, újságok stb. köriratban hívják föl a választókat, hogy „írjon Ön a képviselőjének és kérdezze meg tőle" ezt vagy azt. Az amerikai választók képviselőiket a leglehetetlenebb kérésekkel és kérdésekkel molesztálják és mindenféle hatóságnál való közbenjárásra kérik föl. De privát üzleti, például kölcsönügyeik közvetítésére is. Nagyon sok választó képviselőjét valóságos „Mädchen für alles"-nek tekinti, írja Weyl. Az amerikai választók politikai jogaikban nem szorítkoznak csupán a szavazásra, hanem képviselőjük útján aktíve is részt akarnak venni országuk kormányzásában. S a képviselők nagyon komolyan veszik a hozzájuk intézett leveleket, mert valamely levélnek válasz nélkül hagyása, vagy csupán felületesen történő megválaszolása a legközelebbi választásoknál igen komoly következményekkel járhat. Éppen ezért az amerikai képviselők keze nincs is oly szoros pártfegyelemmel megkötve, mint az európai országokban s azok között hazánkban is. Részemről, míg egyfelől készségesen fölkaroltam választóim igaz ügyeit, ha nem is a vázolt „amerikai méretekben", de másfelől közdolgokban semmiféle népszerűség kedvéért sem voltam hajlandó támogatni olyan akciókat, melyeket nem a helyesen fölfogott közérdek sugallt, sőt az ilyenekkel szembe is szálltam. Ilyen legjellemzőbb eseteim leginkább saját nagyközségem (Tápiószele) képviselőtestületében merültek föl. A szelei községi elöljáróság, illetve a Bitskey-család nagyon erőltette, hogy a község a cegléd-szelei kisvasút építését húszezer pengővel támogas165