Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM már „salvus conductus" sem. Bátran lehetett leszavazni a belügyminisztert, ami sokszor meg is történt a közigazgatási bizottságban, és még ott is sokat javítottunk a törvényjavaslaton. A törvényjavaslat plenáris tárgyalása során is fölszólaltam (1929. március 13-án) a képviselőházban és elmondtam észrevételeimet a Ház elé került végleges szövegre nézve is. Az egységes párti képviselők túlnyomó része kezdettől fogva mindvégig nagy megértéssel és rokonszenvvel kísérte és támogatta akciómat az új vármegyei törvény javaslatával szemben, amelyből lett az 1929. évi XXX. törvénycikk. Ez az akció, ha nem is mindent, ami kívánatos lett volna, de sokat elért, és elhárította azt a veszedelmet, amit az eredeti törvényjavaslat mint törvény jelentett volna. A törvényjavaslat plenáris tárgyalásának befejeztével az öreg Graeffl Jenő képviselő, a hazafias érzésű, magyar úr (a kormányzó sógora) két kézzel szorongatta kezemet és csak annyit mondott: „Kedves Pistám, nagyon köszönöm neked, hogy ezt a törvényt ilyen jól rendbehoztad." Az 1926/31. évi országgyűlés idején — miként már említettem — nemcsak közigazgatási, hanem mezőgazdasági kérdések is foglalkoztattak, főként a terményértékesítés kérdései. Vagyis a piackérdés, ami a magyar mezőgazdaságnak mindig egyik legnagyobb problémája volt. A mezőgazdasági érdekek védelmére a kormánypárton belül „agrárblokk" alakult, élén farkasfalvi Farkas Gézával.

217 Ebben a blokkban én is tevékeny részt vettem, fölhasználva saját gazdaságomban szerzett tapasztalataimat. Az agrárblokk rendszerint a Vadászkürt szállóban tartotta üléseit. Az agrárblokkban minden mezőgazdasági ágnak megvolt a külön referense. Én a tejértékesítés kérdésének voltam az előadója. Amilyen nagy hiány volt élelmiszerekben az első világháborút közvetlenül követő években Európa-szerte, kivéve Magyarországot, éppoly nagy bőség támadt a világpiacon mezőgazdasági terményekben már a 20-as évek vége felé. így volt ez tej dolgában is. Tejet hazánkból nem lehetett külföldre exportálni, legfeljebb vajat, de azt is csak olcsó áron. A budapesti piac pedig megközelítőleg sem tudta fölvenni az oda tendáló összes tejet. Ennélfogva miniszteri rendelet értelmében csak az szállíthatott tejet Budapestre, aki arra hatósági engedélyt kapott. Ilyen engedélyt leginkább azok kaptak, akik valamelyik budapesti tejvállalattal szerződéses viszonyban voltak. A tejjel házalás tilos volt. Az engedéllyel nem bírók tejfölöslege legfeljebb csak exportvaj céljára lett volna fölhasználható. De míg a Budapesten kimért tej termelői ára 14 217 Farkas Géza (1874-1950) huszár alezredes, református főgondnok, a szikszói kerület országgyűlési képviselője 158