Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM zül minden második embert megválasztanak rendes vagy párttaggá, sokkal kevésbé demokratikus, mint a nyers virilizmus, mert függetlenség nélkül nincs demokrácia. Márpedig a nyers virilista abszolúte független, ellenben az önmaguk közül választott virilisták nem függetlenek, mert az ilyen választásnál csak a hivatalos lista jelöltjei juthatnak be, vagyis akiket a fő- és alispán kineveznek. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban egyébként sem lehet beszélni demokratikus haladásról, mert ez a törvényjavaslat nagyon sok olyan rendelkezést tartalmaz, amik igaz ok és szükség nélkül szélesbbítik a főispáni hatáskört az önkormányzat rovására. Ezt számos konkrét példával világítottam meg. Ami pedig azt illeti, - folytattam tovább - hogy ez a törvényjavaslat decentralizál, illetve hogy a minisztériumok hatáskörét az önkormányzatok javára csökkenti, ez legkevésbé sem áll. Sőt. Nekünk van egy kitűnő törvényünk, az 1901 :XX. törvénycikk. Ezt ez a törvényjavaslat most összezavarja, megbénítja, és ezzel a közigazgatási eljárási jogban való eligazodást is megnehezíti. Az 1901 :XX. törvénycikk értelmében a harmadfokú határozat (rendszerint a közigazgatási bizottság határozata) ellen nem volt helye fellebbvitelnek. Ez a törvényjavaslat most megszünteti a közigazgatási bizottságok harmadfokú hatósági jogkörét, aminek az a következménye lesz, hogy (ha nem is fellebbezés, hanem felülvizsgálati kérelem következtében) a legaprócseprőbb ügy is felkerül a minisztériumba. Még az olyan vitás ügyek is, hogy X. Y falusi gazda köteles-e kutyája nyakába koloncot akasztani vagy nem. Vagy hogy valamelyik falusi házra kell-e esővíz-csatornát fölszerelni vagy nem. És így tovább. Az sem decentralizálás, illetve nem tehermentesítés, hogy az elsőfokúval érdemben nem egybehangzó, II. fokú véghatározat ellen sincs helye további felebbezésnek, hanem csak felülvizsgálati kérelemnek, mert ez utóbbi ugyanannyi munkát ad, mint az előbbi. Ellenben igen hátrányos a jogszolgáltatásra, ha a minisztérium az ilyen ügyekben azt látja (és ez gyakran megeshetik), hogy az elsőfokú hatóságnak volt igaza és nem a másodfokúnak, mégsem segíthet ezen, mert felülvizsgálati kérelem esetén a ténykérdést nincs joga vizsgálni. Ilyen értelemben másfél óra hosszat fejtegettem a törvényjavaslat hibáit. Félreértések elkerülése végett kijelentettem, hogy nem minisztert akarok buktatni, sőt ha ez netalán elkedvetlenítené a belügyminisztert, én kérném leginkább, hogy viselje tovább is felelősségteljes tisztségét. De úgy érzem, hogy nekem a köz iránti kötelességem mindezt elmondani és javasolni, mondja ki a bizottság, hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el, hanem fölkéri a belügyminisztert, hogy azt a mondottak értelmében dolgozza át. Teszem pedig ezt az indítványt azért, mert a törvényjavaslaton, miként ezt a 155