Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM csaknem összes tevékenysége a jótékonyságból állt. De a profánok és kőművesek egyaránt tévednek, ha azt gondolják, hogy ez a páholyok főmunkája. A szabadkőművesség nem arra való, hogy könyöradományokkal ámítsa az emberiséget — ezt a humanitárius egyletekre bízzuk, — hanem mint filozofikus és progresszív intézmény arra törekszik, hogy a profán társadalmi rendszert, mint a boldogtalanság végső okát, megszüntesse, és helyét a szabadkőműves állami és társadalmi rendszer foglalja el. Ezt a munkát elvégezni a páholyok feladata." A fennálló állami és társadalmi rend leócsárolása után a szabadkőműves előadó így folytatta tovább: „De nyomjuk el szenvedélyeinket és szabadítsuk föl elménket az előítéletek azon tömege alól, amellyel az uralkodó osztály, az egyház, az ezek szolgálatában álló állami iskola és áltudomány verik bilincsbe saját céljaikra az értelmet. [...] A létező rend nem az emberért, nem az egész emberiségért, hanem csak egyesek jólétéért van, s ennek áldoztatik föl milliószámra az ember; s hogy mindaz a gonoszság, amit vallási, faji és nemzeti különbségek címén kell az embereknek elszenvedniök, csak arra való, hogy az uralkodó kiváltságosok zavartalanul élvezhessék az élet gyönyöreit." Mindezek megállapításából áll - jelentette ki a szabadkőműves oktató munka" előadója — a páholy filozofikus munkássága, amit követ a „progresszív tevékenység". Ez utóbbit pedig ekként adta elő: „Dolgozzatok mindenfelé azon, hogy a munkátalan uralkodók hatalma megszűnjön és támogassátok az elnyomottakat; védjétek őket az állami, társadalmi és egyházi elnyomás, elbutítás, kiszipolyozás ellen, mint ahogy ti védekeztek, mert ők is emberek. Ne tűrjétek, hogy a testvérharcot igazoló uralkodó erkölcs, egyházi és világi tanítás az elméket korrumpálja. Küzdjetek folyton, küzdjetek mindenütt a társadalmi, egyházi és tudományos hazugságok ellen az emberi, a szabadkőművesi igazság megvalósításáért. [...] A páholy a térhez és időhöz nem kötött szabadkőműves birodalom egy kis országa. Az eljövendő szabadkőműves államszövetség egy respublikája, felruházva törvényhozó, kormányzó és igazságszolgáltató hatalommal. Ezen autonóm, törvényhozó és ítélkező köztársaságok egyeteme alkotja a szabadkőműves szövetséget, hitünk szerint a jövőnek az állampolgárok egyenlőségén alapuló államrendszerét. [...] Sokan vannak, akik a szabadkőművességben javító intézményt látnak. Némely iratunkból is néha az a felfogás látszik kicsillanni, hogy a szabadkőművesség célja a profán egyéneket és a profán társadalmat megjavítani, korrigálni, mintegy eltüntetni a felületről a hibákat. Ezzel vág össze az a tény is, hogy a páholyok működése sokáig a jótékonyságban, a karitatív tevékenységen merült ki. De meggyőződésem és az összes forrásaink tanúsága szerint ez a szabadkőművességnek durva félreértése. A szabadkőművesség nem a profán társadalom bajait akarja meggyógyítani. Hanem merő oppozíció gyanánt a profán állami és társadal136