Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM Párt eláztatására. ,Wolffék gyűlölködnek", volt a jelszó, s emellett teli torokkal hirdették azt is, hogy Wolffék meghamisítják a fővárosi választók névjegyzékét, választási atrocitásokra készülnek stb. A nemzetgyűlési vita már régóta folyt az említett hangnemben. Wolff Károly saját maga és néhány képviselőtársa, akik a Keresztény Községi Pártnak is tagjai voltak, fölszólalásaikban bőven megcáfolták a szociáldemokraták összes vádjait. Ezekhez csatlakoztam én is a parlamenti vitában. De én már nem Woffékat védtem, hanem visszafordítottam a szociáldemokraták ellen saját vádjaikat. Ebben az 1924. október 24-én elmondott beszédemben

155 előbb magával a törvényjavaslattal foglalkoztam. Annak az ellenzék részéről támadott egyes rendelkezéseit vettem védelmembe. Az új törvényjavaslat értelmében egyes szaktestületek is küldhettek képviselőket a főváros törvényhatósági bizottságába. A szociáldemokraták azt kívánták, hogy a szociáldemokrata szakszervezeteknek is legyen ilyen joguk. Ez utóbbi követelésre megjegyeztem, hogy én a magam részéről nem ellenezném, hogy ez a jog a munkásszakszervezeteknek is megadassék, de csak úgy, ha egyidejűen törvényt hozunk arról is, hogy a szakszervetekből minden pártpolitika kizárassék. Erre az egyik szocdem képviselő gúnyosan közbeszólt: „Egyebet nem kér?" Azt feleltem neki: „Legyen meggyőződve a képviselő úr, hogy ez a kérdés (ti. a munkásszakszervezetek pártonkívülisége) ha itt most nem oldjuk is meg, fölszínen marad, és a nemzet, ha egyszer létérdekének tudatára ébred, igenis ezt a kérdést meg fogja oldani. Hiszen a munkásság érdeke is azt kívánja, hogy gazdasági egyesületeiből a pártpolitika kizárassék, mert ez a pártpolitika munkásságot a munkásságtól idegen érdekek céljaira használja föl. (Úgy van! A jobboldalon. — zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Igenis, egyebet is kérünk és egyebet is fogunk előbb-utóbb cselekedni. Ezeket a kérdéseket a magyar nemzet előbb-utóbb meg fogja oldani. (Zaj a szélsőbaloldalon.)" Ezután saját részemről is tiltakoztam az ellen, hogy ,Wolffékat", vagyis a Keresztény Községi Pártot gyűlölködéssel és választási visszaélésekkel vádolják. Majd én megmondom és bizonyítom is, - így szóltam - hogy kik gyűlölködnek. „A gyűlölködés ott van, ahol Wolff Károly neve hallatára ég felé emelkednek a karok és úgy kiáltják reá a »feszítsd meg«-et és ott van, ahol Várnai szocdem képviselő

156 azt a nevetséges állítást merte megkockáztatni, hogy »a wolffi gyűlölség 1919-ben kihúzta az ágyból az ártatlan munkásokat és elsülyesztette őket a Duna fenekére«. T. Nemzetgyűlés! - folytattam tovább beszédemet. — Jó. Hát nézzünk már egyszer a Duna fenekére. Nézzük meg, vajon a Keresztény Községi 155 NN 1922-27, XXVI. kötet, 396-405. 156 Várnai Dániel (1881—1962) nyomdász, újságíró, szociáldemokrata képviselő 105