Simon László szerk.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001-2006 (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 7., Szentendre, 2006)

70 Az MO-s autópálya északi szakaszának feltárása, Budakalász A szórthamvas temetkezések esetében nem ritka az 5-6 edénymelléklet, melyek a sír egyik végében helyezkedtek el. A hamvakat, égett csontokat általában a sírgödör közepére szórták. Egyik leggyakoribb edényforma az ún. nagyrévi füles korsó. A budakalászi temetőben a népességnek csupán 6%-át temették el csontvázas rítussal, s ezeket sem a harangedényes vezérleletek jellemzik (mindössze 4-ben volt harangedény). A sírok döntően É-D irányban tájoltak. A váz helyzete változatos, gyakran zsugorított, oldalra vagy hátra fektetve, de van hason és háton fekvő nyújtott csontváz is. A csontvázas sírok mellett gyakran fémeszközök s ékszerek is előfordulnak, (árak, háromszögletű tőrök, hajkarikák, tű), az edény mellékleteket a halott lábához helyezték. Meglepően magas az aránya (15%) az olyan temetkezéseknek, melyekben nem volt nyoma emberi maradványoknak. Ezek feltételezhetően szimbolikus temetkezéseknek foghatók fel. Az üres téglalap alakú sírgödör egyik végébe helyezték a sírmellékleteket. A harangedények közel fele ilyen sírokból került elő, s mellettünk négylábú tálak, nagyrévi korsók, csuklóvédők, kő nyílhegyek és bronztárgyak találhatók. A magyarországi Harangedény-Csepel csoport temetkezéseinél eddig nem került körárkos sír feltárásra, így tudományos szempontból nagy jelentősséggel bír a több mint 30 körárkos temetkezés a temető területén. Nagyságuk változó: 5-6 méterestől a 12 méteres belső átmérőt is elérik. Bejáratuk keleti irányban (a folyó s a település felé) található. A Harangedény-Csepel csoport egyik körárkos sírja Feltárt urnasír az egymásra halmozott edényekkel