Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
falu ásatásakor előkerült doromb (I.kép 4.) keltezése se megnyugtató. 148 A 2. ház területén talált „hurkosra hajlított vaskampóra" emlékeztető vasdorombot Holl Imre a 14-16. századra keltezi és formája alapján egy budai királyi palotából előkerült közöletlen példányhoz hasonlítja. Nem kecsegtető keltezés szempontjából a Cegléd - Nyúlfülehalom Árpádkori templománál talált szórványlelet 149 se (I.kép 6.). A templomon kívül az északi hajófal közelében törmelékben előkerült dorombot Tari Edit a késő középkorra, feltételesen a 16-17. századra datálja. A Kalmár által emlegetett 150 1553-ban lerombolt Szuhogy- csorbakői vár romjai alól előkerült közöletlen-lappangó doromblelet szintén nem ad komolyabb támpontot a pontosabb keltezéshez. A MNM-ban őrzött (I.kép 1.) ismeretlen lelőhelyű publikált doromb (mely talán a csorbakői példány, bár ezt 50 évvel ezelőtt a Borsod-Miskolci Múzeum gyűjteményében őrizték) és két Mihnai 151 által említett középkori faluból (Tiszaörvény, Túrkeve) származó darabok, valamint az előbb említett Kalmár által ismertetett példány sem segít jelenleg hazánk dorombjainak régészeti lelőkörülmény alapján való pontos datálásánál. Nem meghatározó jelentőségű ez alapján a Kalmár füleki feltárásán előkerült doromb se. Tipológia + kronológia = káosz? Hangszerünket már sokan „morfologizálták, organologizálták", csak az idiophon-aerophon vitát féltucat cikk ismerteti 152 . (Egyébként legelfogadhatóbb a mindkét osztályba egyszerre való besorolás F.Crane, O.K. Ledang és H. Boone alapján). 153 Az általános hangszerismeret és alaktan művelőinél jóval kevesebben voltak, akik tipologizáltak és kronologizáltak. Most ennek a két vetületnek - gyakran nagyon szubjektív - eredményeit szándékozom nagyvonalakban ismertetni. A legelső „tipológia" az a dorombfajtákat felsoroló írás, mely a mollni dorombkészítőknek Lamberg gróf által készített szabályzatában olvasható. 154 Az 1699-es dokumentumban megkülönböztetik a „szalma", „pilsen", „kulcs" és steyer dorombokat. Az első komolyabb tipológiai megfigyeléseket Bartók Béla első - dorombbal is foglalkozó - tanulmányával közel egy időben a főleg Európán kívüli dorombokat kutató Sachs végzi el. Mindketten a bambusz ill. fadoromb korábbiságát említik. Sachs 155 szerint volt egy közbülső fejlődési fázis is, a szögletes formájú fakeretes és fémnyelves doromb. Sachs ázsiai eredetet felételez, és egy korábbi munkájában 156 elsőként figyeli meg, hogy az indiai, afganisztáni, nepáli dorombok nyelvei túlnyúlnak a kereten és ebből arra enged következtetni, hogy ez volt az európai doromb ősi formája. G.DournonTaurelle is ezt a fajta dorombot tartja a legarchaikusabb európai változatnak és mivel Észak- és Közép-Ázsiában volt a legelterjedtebb az újkorban, ezért „ázsiai formának" nevezi és a hangszert is onnan eredezteti. Elterjedési elmélete alapján nem tartja elképzelhetetlennek az Indiából a Római birodalomba kereskedelmi áruként érkező dorombokat. A kereten túlnyúló nyelvű doromb megtalálható a korai európaik között is, ilyen látható néhány G.Kolltveit által 1. típusba sorolható dorombfajta esetében. A többé-kevésbé jól keltezhető dorombok közül ide tartozik egy Ramundeboda-i svéd, egy novgorodi, egy afganisztáni és két franciaországi doromb. Hasonló darab került elő az 1657-ben feldúlt vallon Herbeumont várának romjai közül, 157 melynek datálása kérdéses. A brabanti példányt Boone feltételesen a 16-17. századra datálja. A kinyúló nyelvű dorombok, bár előfordulnak a korai periódusban is, a 14-16 sz.-ban, de ugyanebből a korszakból jóval több más típusú doromb került elő régészeti lelőhelyekről, így erősen megkérdőjelezhető, sőt elvetendő az a nézet, hogy ez a dorombfajta az „ősi"európai dorombok előfutára volna. Sachs után többen tettek kísérletet a dorombok tipológiai felosztására (Klier 1956, Elschek,0/ 122
