Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Régészet - Ottományi Katalin: Kutatások Pátyon, a római telep területén 1997–1999-ben
Némelyik korábbi gödörbe beásva, a többség viszont kőrakás vagy kőomladék alatt feküdt. Melléklet csak két csontváz mellett volt. Egyik mellé vaskést, másiknak a nyakába átfúrt római érmekből és avar dudoros gyöngyökből álló nyakláncot helyeztek. (10. sír) Avar kerámia egy kőrakás alatti égett foltból is ismert. (G/27). A telep a honfoglalás és Árpád korban is lakott volt. Szórványként került elő Biborbanszületett Constantinus bronzérme és egy XII. századi pénz. Az Árpádkori telephez egy szemétgödör, egy cölöplyuk és több szórvány ill. 1.ásónyomból való kerámia töredék köthető. Felszíni terepbejárásaink és a fémkeresós vizsgálatok alapján kiderült, hogy a település az Ml autópálya északi oldalán több száz méter hosszan folytatódik. Összeér a topográfiában 13/8-as lelőhelyként feltüntetett teleppel. Hozzá tartozik a teleptől Ny-ra, (kb. 50 m), a dombtetőn található, ugyancsak több periódusú temető, (eddig kb. 900 sír) A területet 1999 nyarán feltöltötték, az Ml autópálya és 100-as út közötti összekötőút, valamint egy ipari park épül a helyén. A pátyi római telep feldolgozásánál problémát jelent, hogy a római technikával épült kőépületeket a kutatás többnyire a villagazdaságként szokta értelmezni. Páty viszont kérdéses, hogy besorolható e, a klasszikus értelembe vett villagazdaságokhoz. Nincs egy központi lakóépülete, hanem az eddig kutatott területen 2-3 nagyobb épület (egyenként kb. 400-500 m 2 nagyságú) került elő. A fel nem tárt részen, a felszíni leletek alapján még több hasonló nagyságú épület is várható. A 2 km hosszú település végig beépített volt. így inkább tekinthető egy út mentén hosszan elhúzódó falú településnek, mely korábbi, bennszülött kelta telep folytatásaként jött létre. Hogy vicusnak vagy villának tarthatjuk azt csak a leletanyag teljes feldolgozása, a párhuzamok összegyűjtése a Pátyon található többi római település jellegének meghatározása, viszonya és távolsága a mi telepünkhöz döntheti el. Ásatás hiányában ez utóbbit jelenleg csak a topográfiára támaszkodva tehetjük meg. A telep szerkezetének vizsgálata elég nehéz, mivel a feltárt terület a telep egészéhez viszonyítva nem túl nagy, de a korábbi és későbbi teleprészek, belső utak, nagyobb kőépületek, szemétgödrök, tárolóvermek ill. félig földbemélyített téglalapalakú házak sora stb. már jelenleg is kirajzolódik. Páty esetében bebizonyítható, hogy az I— II. századi telep nem szűnik meg azért, hogy a helyén villa létesüljön 17 , hanem ugyanazok a háztípusok tovább élnek a III. században is, az új kőépületek mellett. A kőépítkezés sem csak a markoman háborúk után kezdődik itt, mint más Aquincum környéki villáknál, hanem már II. század első feléből—közepéről ismerünk korai kőépületeket. Több helyen kimutatható a sigillátákkal keltezett markoman háború kori égésréteg, ami egyértelműen elkülöníthetővé teszi a markoman háború előtti és utáni épületformákat. A pátyi telep teljes feldolgozása sokban fogja gazdagítani a pannóniai telepekről való képünket. A Pátyon előkerült feliratos kőemlékek alapján megkísérelhető a telepen lakó tulajdonos, vagy birtokosok kilétének (veterán, aquincumi decurió, stb.) megállapítása is. Az előkerült leletanyag olyan gazdag és olyan sok közte az Aquincumból hozott árú, hogy gazdag, római igényekkel rendelkező birtokosokat kell feltételeznünk a II. század második felétől. 38
