Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Varga Kálmán: Grassalkovich (I.) Antal személyiségének türköződése kastélyépítészetében

nek mondható családi esemény, amely révén Grassalkovichok az Esterházyak hercegi ágával kerülnek rokonságba (1758), /. Antalt a legfelső politikai elit körébe emeli.

3 Mindez természetesen megjelenik az építészeti mecenatúrában is, mindenekelőtt a gödöllői családi rezidencia 1758-tól történő pazarabb kiépítésében. Utalva a korábban elmondottakra, hangsúlyoznunk kell, hogy a főúr kastélyainak méltóságot és hatalmat sugalló karaktere ekkor már valószínűleg tudatos megrendelői magatartást tükröz. A kastélyok architektúrája, vizuális hatásai határozottan rokon vonásokat mutatnak, de ez nem meglepő, mivel ugyanannak a tulajdonosnak a közvetett hatalmi jelenlétét kellett sugározniuk. (Az ekkortájt kiformálódó épületek ikonográfiái hasonlóságát a szakirodalom ún. gödöllői- vagy Grassalkov^-stílusként, típusalkotó jelenségként tartja számon.)

4 Immár nem a „hasonlítani akarás", a beilleszkedés lesz a fő motiváció, hanem az elkülönülés, az „átlag-arisztokrácia" fölöttiség felmutatásának szándéka. Ékes példája ennek az 1760-as években emelt pozsonyi palota, amely nem tagolódik a város főúri palotái sorába, hanem távolságtartással és nagyvonalú vizuális bevezetéssel monumentális rezidenciaként a királyi várral szemben emelkedik. S ez utóbbi sajátosság, vagyis a királyi hk-Grassalkovich palota-arisztokrata paloták hármassága már átvezet minket a főúr ezidőben artikulálódó tulajdonságához és törekvéséhez, amelyet röviden az uralkodói minták tudatos átvételével és alkalmazásával jellemezhetünk. URALKODÓI MINTÁK /. Antal horvát származása ellenére igazi „hungarus" volt. Birodalmi elkötelezettsége soha nem lépte túl azt az alapképletet, mely szerint az uralkodóval való viszonyát magyar főúrként élte meg. A magyar államiság és a monarchián belül a nemzeti szuverenitás megtartásának igénye habitusának belső magját képezte. Személyében az arisztokrácia soraiba olyan köznemes emelkedett, aki udvarhűsége mellett a magyar királyság állameszméjének kompromisszumos visszaállításán is fáradozott: a kamara elnökeként a pénzügyi önállóság megteremtésén, a pozsonyi- és budai várak újjáépítésének előmozdítójaként pedig a tradicionálisan magyar politikai központok megerősítésére és presztízsének visszaállítására törekedett. Mindez politikai szerepvállalásán túl építtetői munkásságában is visszaköszön oly módon, hogy kastélyai, különösen Gödöllő- amint egy kortárs szemléletesen meg is jegyezte - „a császárné képét tükrözi, akinek számára készült"} A főúr jó magyarként őrzi azt a régmúltban gyökerező hagyományt, amely az udvartartásukkal rendszeresen utazó koronás fők idejére emlékeztet, s amely miatt úgy alakítják ki a kastélyokat, hogy azokban reprezentatív, királyi használatra alkalmas lakosztályok is helyet kapnak. Markáns példája ennek Gödöllő fényűző pompája, azon belül pedig különösen a schönbrunni szellemű, a Szent Koronát formázó stukkódísszel ellátott ún. Mária Terézia-szobai, melyet a királyné 175l-es látogatásakor igénybe is vett. De nemcsak a belső pompa, hanem a kastély külsejének épületikonográfiai elemzése, valamint az a tény, hogy Grassalkovich császári főépítészeket is alkalmazott családi rezidenciájának kiépítésekor, egyértelműen mutatja az uralkodói reprezentativitást megjelenítő formavilág átvételét. Etekintetben különösen a magyar király évszázados székhelyének számító Budai Palota számított követendő mintának, s a közvetlen kapcsolatot éppen a főúr személye tette lehetővé: /. Antal Mária Terézia jóváhagyásával folytatta és irányította Buda ///. Károly alatt megkezdett, majd átmenetileg szünetelő kiépítését. 1749 májusában mint kamaraelnök adott megbízást a francia barokk szellemében dolgozó Jean Nicolas Jadot de Ville (1710-1761) császári főépítésznek a munkálatok folytatására./^oí, 360