Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Varga Kálmán: Grassalkovich (I.) Antal személyiségének türköződése kastélyépítészetében

saroktornyos, fülesbástyás karakterén túl különösen jó példa erre a mentalitásra még a gödöllői kertben emelt ún. Királypavilon, amelynek faburkolatú falaira 54 magyar vezér és király portréja került. A magyar történelem nevezetes alakjairól készült portrésorozatok ugyanis a barokk korszakban a legnépszerűbb hazai világi képtípusnak számítottak és számos főnemesi rezidenciában megtalálhatók voltak: ilyen sorozat díszítette például a Grassalkovichokkal rokonságba kerülő Forgáchok gácsi, vagy - a család őseinek portréival kiegészítve - a Batthyányak rohonci kastélyát. Kismartonban az Esterházyak egyenesen a palota külső homlokzatára csináltattak I667-69 között ilyen, vörösmárványból faragott szoborsorozatot, s itt található meg a gödöllői építmény egyetlen ismert analógiája is: a kismartoni kertben szintén emeltek egy Királypavilont. Az országtörténet jeles nagyjait megörökítő kollekciók elterjedése a főnemesség körében a XVII. század közepe táján, részben a török- és Habsburg-ellenes harcokból adódóan a nemesi identitástudat erősödésének, illetve a történelmi tradíciók őrzésének köszönhető. Előképük többnyire egy XVII. század eleji rézmetszetes magyar király-sorozat, az ún. Mausoleum, melyet az a gróf Nádasdy Ferenc (162 5-1671) adatott ki 1664-ben Nürnbergben, akit aztán később, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1671-ben le is fejeztek. A Mausoleum-metszetek után, annak mellkivágatú változataiként készültek a gödöllői portrék is, melyek vászonra festett olajképek voltak, az ábrázoltak köré font babérkoszorúkkal és az uralkodási adatokat rögzítő feliratszalagokkal. Gödöllőn az erődszerű bástyák és a főkapuhoz vezető, középkori hídra emlékeztető feljáró viszont kihangsúlyozta a rezidencia hatalmi jelkép mivoltát is. A kastély főhomlokzatával magasodott és fordult környezete felé, mintegy elzárkózva attól, s nem a korban egyre elterjedtebb ún. nyitott módon, amikor az épület az U alak által bezárt díszudvarával, mondhatjuk barátságosan fordult a közeledő felé. Ez a megoldás alighanem több volt, mint a védelmi tradíciók látványban történő őrzése, mert a főúr által később építtetett kastélyoknál (Baja, Hatvan, Pozsony, stb) is rendre ezzel találkozunk. A hatalom hangsúlyozása egyébként már abban is tetten érhető, hogy az épületek többször olyan helyre emeltettek, amely révén a közeledőt mintegy ráhangolták a megfelelő magatartásra (Pest, Gödöllő, Pozsony). Ha pedig ennek komoly ára volt, például át kellett alakítani a település szerkezetét, Grassalkovich nem habozott akár utcasorokat vagy templomot is lebontatni (Gödöllő). S hogy ez tudatos törekvés volt, a főúr saját szavai is megerősítik: „Nagy ember lévén, ne lakjál mindenkor a' városban, hanem közel hozzája, mind azért, hogy meg-keressenek azok, a 'kiknek szükségek vagyon reád, mind pedig hogy a ' tselekedetidre vigyázó és tzirkáló emberiül ment lehess valamikor tettzik. "

2 Az épületek hatalmi jelkép-szerepe nemcsak a nagyobb rezidenciáknál, hanem a kisebb uradalmi központoknál is megfigyelhető. Az itteni kiskastélyok és úrilakok ugyan jórészt gazdasági funkcióval bírnak, de hangsúlyos helyre épülnek és középrészük kivétel nélkül emeletes, központi termeik pedig az alkalmankénti urasági használatra igényesen berendezettek (Kompolt, Ménes, Örkény, stb). Az emelet bizonyos értelemben és közegben ugyancsak hatalmi szimbólum, annak jelzése, hogy ki van fönt és ki lent. Ha az úr nincs is az épületben, maga az épület, a környezet fölé magasodó emelet - adott esetben kupolával koronázva - helyettesíti őt, s közvetett jelenlétét fejezi ki. Grassalkovich a grófi cím (1743), a kamaraelnökség és a koronaőri státusz (1748) elnyerésével emelkedik az udvari arisztokrácia soraiba. Ez az időszak egyúttal birtokrendszere végleges kialakulásának és stabilizálódásának ideje is. Kibontakozik nagyszabású építtetői tevékenysége, melynek keretében uradalmai új kastélyokkal és kisebb birtokközpontokkal gazdagodnak. Minőségi változást hoz etekintetben az 1750-es évtized: Mária Terézia 175l-es kitüntető gödöllői látogatása, főlovászmesteri kinevezése (1758), valamint az a bizonyos értelemben szerencsés359