Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Verba Andrea: Emlékek és élmények

publikálatlan levele és levelezőlapja.

6 A családtagok számára írt levelek közül kettőt Barcsay Jenő korán elhunyt fitestvéréhez, Barcsay Dezsőhöz (1903-1927), kilencet pedig leánytestvéréhez, Barcsay Máriához (1896-1980) és annak férjéhez, Pataki Oszkár (1892-1948) körjegyzőhöz írt. A sort Lyka Károly 1926-os Barcsay Jenőhöz intézett levele egészíti ki. Az első öt, 1926-ból származó levél Barcsay életének fontos, meghatározó eseményeiről tudósít. E levelek kapcsán Barcsay Dezső és Pataki Oszkár mellett megismerjük Endre Béla (1870— 1928) hódmezővásárhelyi festőt, aki mint atyai jóbarát egész családjával együtt nagy szeretettel támogatta a fiatal Barcsay Jenőt. Endre Béla Tornyai János, Rudnay Gyula és Koszta József mellett az ún. alföldi festészet meghatározó alakja volt. 1925-től bensőséges barátság alakult ki kettejük között, amit a sűrű levélváltás, és Barcsay gyakori hódmezővásárhelyi tartózkodása mellett az önéletírás meleg hangú visszaemlékezései is igazolnak.

7 Az első levelet

8 Hódmezővásárhelyről, Endre Béla vendégeként öccsének írja Barcsay. Ebben örömmel ad hírt „a nagy francia ösztöndíj" elnyeréséről: „Már is megvan az eredménye munkálkodásnak, mert megkaptam a nagy francia ösztöndíjat és november elején kiutazom Parisba, ahol egy évet fogok tölteni." A levél datálását az ösztöndíj (1926. nov. 1. -1927. máj.) említésén túl a következő mondat segíti; „Nagyon sokat dolgoztam a nyáron, soha még ilyen jól nem ment a festés, mint most, össze is festettem egy kiállításra való anyagot." Az önéletírás így ad számot a hírről: „Mint főiskolás, éppen a makói művésztelepen voltam, mikor egyik kollégám újságolta, hogy valamelyik napilapban olvasta a nevemet. Mint leendő párizsi ösztöndíjas emlegettek... Nemsokára megkaptam Rudnay Gyulának a levelét is, értesített, hogy megkaptam az ösztöndíjat, és gratulált hozzá."

9 Valószínű tehát, hogy Barcsay ősz elején - szeptember tájékán - postázza sorait testvérének. A következő levél

10 már közvetlen Párizsból érkezik, az első hét benyomásait, revelációszerű élményét közvetíti; „Parisból írok néked, nehezen hiszed el, hogy itt vagyok, de már egy hete elmúlt, hogy megérkeztem. Eleinte nagyon furcsa volt nékem ez az új otthon, mert franciául egy szót sem értettem, most a legszükségesebbeket megtudom mondani franciául is, ki nem bírtam mozdulni az első nap a szobámból. - Most már megszoktam Parist is, nagyon meglepett a nagysága, fénye, forgalma, soha annyi autót nem láttam, mint itt most. Olyan utcái vannak, ahol az utca kövezetét a sok embertől nem látni, ló és szekér nincs. - A közlekedés (villamos) csak föld alatt történik, kettő, három emelet van a föld alatt, egy kis város van ott is. Megnéztem a múzeumokat is, nagyon sok szép dolgot láttam, nagyon tetszenek „Rodin" szobrai. - A „Louvre"-ban van Lionardo da Vinci Mona Lisaja. - Sok Rubens kép is van, ezek kevésbé tetszenek. - " A nagy klasszikusok után a visszaemlékezés szerint a Louvre-ban az impresszionisták festészete, a Luxembourg Múzeumban Cézanne -nak egy tengert ábrázoló képe ragadta meg. Bár már ekkor is mély benyomást tett rá Braque és Matisse formavilága, de látásmódjuktól még idegenkedett, levelében nem is tesz említést róluk. A párizsi kávéházak és kisgalériák, a város forgataga lenyűgöző, ugyanakkor a feldolgozhatatlanul sok élmény hatását ötvöző időszakban nemigen tudott dolgozni. Tervei szerint megpróbálja az ösztöndíj rövid idejét maximálisan kihasználni, három hónapnyi párizsi tartózkodás után Spanyolország, majd Olaszország jelenik meg előtte, mint úti cél. Időközben azonban a tüdőbetegséggel küszködő Dezső állapota válságosra fordult, s a festő következő, Pataki Oszkárnak küldött leveléből a testvért féltő aggodalom hangja szól.

11 A karácsonyt már halálos beteg testvére mellett, otthon töltötte Barcsay. Innen, Némáról küldte üdvözlő sorait Pataki Oszkár családjának.

12 Dezső 1927 januárjában hunyt el. „...ahogy visszamentem Párizsba, két hét után megérkezett a gyászjelentés" - emlékszik vissza Barcsay, majd valamivel később így folytatja: „Mikor Párizsban megkaptam a hírt, úgy éreztem, tovább már nem bírok ott maradni. /Nyugtalan lettem, el akartam menni onnan mindenképpen, talán azért, mert ott ért ez a nagy bánat./ Beköszöntött az esős, hüvős párizsi tavasz, elhatá351