Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Bodonyi Emőke: A szentendrei művésztelep legelső évei (1926–29)

Lyka Károly igen jellemzően leírta.

36 Lehet, hogy az alapítótagok úgy gondolták, hogyha bármiféle szervezeti formával rendelkeznek, akkor előrébb vihetik ügyüket. 1928-ban újból felerősödik a szentendrei művésztelep fontossága nemcsak az alapítótagok, hanem a művészeti közéletben is. Haulisch szerint Glatz Oszkár munkáját Iványi-Grünwald veszi át Glatz megsokasodott hivatalos teendői miatt, s mint láttuk Iványi-Grünwald már 1926ban, mint a Szinyei Társaság képviselője megjelenik a művésztelepen. О lesz az elnöke a Szentendrei Festők Társaságának 1928-tól egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig. 1928-ban adódik az a lehetőség, hogy a mai Művésztelep helyén lévő, akkori Munkásbiztosító üdülője, szanatóriuma helyet, adjon a művésztelep számára. 1928-ban rendezik meg az új művésztelep propagálásának céljából a Szentendrei Művésztelep szám szerint 3. kiállítását, amelynek kritikáiban megint felmerül a Nagybánya pótlás szándéka: „az alapító művészek és Starzsinszky polgármester...szeretettel fáradoznak azon, hogy ebből a kis művésztelepből idővel kifejlesszék Csonka-Magyarország Nagybányáját."

37 A kiállítást a polgármester javaslatára egybekötötték adományozással a művészek javára. A zsűriben ugyanúgy jelen voltak a Kultuszminisztérium, mint a Képzőművészeti Főiskola képviselői, köztük Réti István, Glatz Oszkár, Iványi-Grünwald Béla, Hermann Lipót, Szüle Péter stb. Hermann Lipót, Szüle Péter festőművészek feltűnése a szentendrei művésztelepen jelzi azt a szándékot, hogy a Képzőművészeti Főiskola és a Kultuszminisztérium terveikben valóban kiemelt helyen szerepeltette a művésztelepet. A nyolc alapítótagon kívül kiállított még IványiGrünwald Béla egy, Hermann Lipót két képpel, Szamosi-Soós Vilmos három szoborral, valamint Szüle Péter is küldött művet.

38 Hivatkozással Turchányira, feltehetően ennek az évnek a nyarát töltötték a városban különböző helyeken elszállásolva. Valószínűleg ez év végén megkapják a telepet és költözik be Onódi a telepre, hiszen téli beköltözést említ. A következő év eseményei már jóval ismertebbek. Az év elején elkezdik szervezni a szabadiskolát. A telep-iskola vezetésére felkérik Iványi-Grünwald Bélát, Hermann Lipótot és Szüle Pétert. Körülbelül ötvenen vesznek részt a nyári szabadiskolán. 1929 végén választják be rendes tagnak Barcsay Jenőt a Szentendrei Festők Társasága tagjainak sorába. Az év végi, a szentendrei művésztelep IV képkiállításán a következők állítottak ki: Jeges Ernő, Heintz Henrik, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Rozgonyi László valamint Czimra Gyula és Kézdi-Kováts Elemér, az utóbbi kettő mint vendégművész. Még 1929 végén elkezdik a készülődést a következő évi budapesti bemutatkozó kiállításra, amelynek szervezésével Hermann Lipótot bízzák meg. Itt ér véget az 1929-ig terjedő időszak ezidáig rekonstruálható eseménytörténete. Még érdemes előre tekinteni az 1930. évi Nemzeti Szalon-beli kiállítás résztvevőinek névsorára. Elsősorban azért, mert a Szentendrén az 1926 előtt alkotó művészektől is válogattak anyagot, így például Ferenczy Károly és Fényes Adolf munkáiból, ugyanakkor idősebb kortársaktól, akik felvállalták a szentendrei művésztelep ügyét, úgy mint Hermann Lipót, Iványi-Grünwald Béla, valamint a művésztelep vendégeinek (többek között Apáti-Abkarovics Béla, Czimra Gyula, Kántor Andor, Kelemen Emil, Mattioni Eszter, Módok Mária, Vörös Géza stb.) festményeiből. Réti István neve már nem szerepel a kiállítók között. Az 1926-29 közötti időszak elkülöníthető korszakot jelöl a szentendrei festészet történetében. Az alapító tagok összetartása még érezhető, bár nyilvánvalóan a közös cél, a művésztelep megszervezése ezt megalapozta. Azt nem lehet tudni, hogy a hivatalos körökben a Nagybánya pótlás szándéka mikor csitul el. A művésztelep megerősödését Szentendre vonzóereje, Budapesthez 345