Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Művészettörténet - Bodonyi Emőke: A szentendrei művésztelep legelső évei (1926–29)
béli forrásanyagnak számít Dr. Turchányi Erzsébet 1939-ben megjelent emlékkönyve a Szentendrei Festők Társaságának kiadásában 19 . Fontos tény, hogy az alapítótagok 1926-29 között négy kiállítást szerveznek, folyamatosan számozva: a szentendrei művésztelep 1,2,3 és 4. kiállítását. 20 A folyamatos számozás nyilvánvalóan a folyamatos munkára és ittlétre tereli a figyelmet, a megnevezés pedig a végleges helytől függetlenül a szentendrei művésztelep meglétére helyezi a hangsúlyt. Valamennyi, előbb felsorolt kiállításnak a megrendezésére a szentendrei Városháza Dísztermében kerül sor. A Szentendrei Művésztelep 2. kiállításának alkalmából katalógus is megjelenik műtárgyjegyzékkel együtt Rozgonyi Mihály előszavával. A ma elfogadott hivatalos verzió szerint nyolc Képzőművészeti Főiskolát végzett Réti Istvánnövendék művésztelep megvalósítását tűzte ki célul. Elképzelésük nyilvánvalóan összefüggött nehéz anyagi és egzisztenciális helyzetükkel: nem volt műtermük és munkalehetőségük. Az, hogy Szentendrére jöttek, egy személyes kapcsolattal magyarázták. Paizs Goebel Jenő testvére, Paizs Goebel Ödön ajánlotta a fiatal művészeknek Szentendrét. A helyi polgármester, Dr. Starzsinszky László az idegenforgalom fellendítése céljából szándékozott itt művésztelepet létrehozni, és ez egybevágott a fiatal művészek elképzelésével. 21 Az ebben az időszakban megszaporodó főiskolai művésztelepek a nagybányai művésztelep mintájára a nyári plein air, a szabadban való festés gyakorlatát segítették elő a fiatal festőművészek számára. A szentendrei művésztelep alapítótagjai is megkeresték a nagytekintélyű festőművésznek, a nagybányai művésztelep egyik vezető mesterének, Réti Istvánnak a pártfogását, aki akkor már a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, de a visszaemlékezések szerint elutasította megkeresésüket, és ezért fordultak a szintén nagybányai művésztelep másik mesteréhez, Glatz Oszkárhoz, a Képzőművészeti Főiskola rektorához. 22 Ennek ellenére a művésztelep nem tartozott a Képzőművészeti Főiskola hivatalos telepei közé. Ezt igazolja a Magyar Művészet tájékoztatója a nyári művésztelepekről: „.. .A Főiskola szervezetébe nem tartozik, de főiskolai tanárok vezetése alatt áll (többek között a váci, makói, szegedi) és szervezés alatt áll a szentendrei (Glatz Oszkár úr vezetésével)." 23 Az azonban érdekes, hogy a leendő alapítótagok úgy állítják be, hogy rajtuk kívül más nem dolgozott az akkori nyári művésztelepen, holott a Szentendrei Művésztelep első kiállításán rajtuk kívül még két művész szerepelt, név szerint Miklós József és Förstner Dénes, valamint Réti István és Glatz Oszkár is kiállított. 24 A korabeli újságcikkek pedig egyöntetűen arról adnak hírt, hogy ennek a kiállításnak a megnyitóján Réti István képviselte a Képzőművészeti Főiskolát, és jelen volt a Kultuszminisztérium két képviselője is: Dr. Jeszenszky Sándor és Dr. Ybl Ervin. 25 Mindezek mellett pedig a Pesti Napló arról számol be, hogy „a társaság Réti mester vezetésével szemlére indul a város környékén, helyet keresni a művésztelep részére. A város ígéretet tett, hogy saját áldozatkészségéből felépítteti a szükséges műtermeket a művészektől legjobbnak talált helyen: „...csakhamar akad megfelelő hely. Füves rét most, juhok legelője..." 26 A Magyarság beszámolója szerint pedig a város nyújtotta kultúrmissziót „a kis gárda azzal igyekszik meghálálni, hogy őszre kizáróan szentendrei témájú festményekből rendez kiállítást." 27 Az ígéretet betartották. Ezt azért fontos külön megjegyezni, mert a későbbi feldolgozások a legtöbb alapítótag esetében tagadta, hogy festettek volna helyi témájú tájképet. 28 A két 1926. évi szentendrei kiállítás között rendezték meg a Nemzeti Szalonban az Egyházművészeti kiállítást, amelyet egybe kötöttek Assisi Szent Ferenc jubileumával. Külön érdekesség a Szentendrén letelepedni vágyó művészek munkásságában, hogy Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Pándy Lajos is részt vett ezen a kiállításon. Onódi Béla visszaemlékezéséből 343
