Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Köpöczi Rózsa: Egy kiállítás és konferencia tanulságai

hetetlen következetessége, vagy ez a magatartás volt akkoriban az egyetlen esély a fönnmaradásra, és, akinek alkata, vénája úgy kívánta meg tudta teremteni saját stílusát. Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, a kiállítással az egymás mellé került művek által, és a konferencián, ahol nagyon sokan megnyilatkoztak, személyes élményeiken keresztül, megélt tapasztalataik jogán tettek tanúbizonyságot azokról az időkről. A válaszok meglepően egybecsengtek. Keserű Ilona szép vallomásában arról beszélt, hogy Szőnyi már találkozásuk első idejében meglátta az ő alkatának, akkor kibontakozó művészetének lényegét, ami nagyon különbözött a mesterétől. „Ön jeleket fest én a látványok lelkét" fogalmazta meg növendéke számára életre szóló egyszerűséggel az útravalót. S ettől sohasem akarta eltéríteni őt. Nagy B. István, aki szintén művészetpedagógussá vált, élete meghatározó lépésének tartja ma is, hogy hosszú kerülők után Szőnyi tanítványa lehetett. Most már látom mindenben, a pedagógiájában is a végtelennel mérte magát, és elfogadva saját végességét, a tanítványait is ahhoz mérte. Ezért tudott nagyon tartózkodó és nagyon is jelenlévő lenni egyszerre, és ezért tudott mindig utánozhatatlan egyszeriséggel korrigálni. " A felkért hozzászólók után órákon keresztül áradtak a tanúságtevő tanítványok vallomásai. Ezt az egyszeri és megismételhetetlen alkalmat videóra vettük, és reményeink szerint fontos forrásanyagként szolgál majd a felvétel a további kutatásokhoz. A megnyitón és a konferencián megtisztelt bennünket Szabados Árpád, a Képzőművészeti Főiskola jelenlegi rektora, aki arról beszélt, hogy számára természetes dolog, hogy Szőnyi István művészete van, hogy személyes képtárában bármikor felidézheti Giotto, Rembrandt, Ferenczy. Matisse, Tóth Menyhért mellett képeit, rajzait. Jelenléte a tisztaság és nyugalom erejét sugározza. Mindennapos olvasmánya Szőnyi István^ című könyve, mely nagyon szép magyar nyelven, és lenyűgöző világossággal fogalmazza meg a művészet és élet alapkérdéseit. A mai főiskola is fölvállalja a nagy elődök által képviselt erkölcsi, morális normákat, művészi alapelveket. Hiszen Szőnyi István is azt vallotta: „ Merjük bevallani, hogy a művészet nem hasznos. Éppen ez a nagyszerű benne. Haszontalanságának köszönheti, hogy teljesen képtelen a fejlődésre. Mivé is fejlődhetne egy haszontalan valami? Még haszontalanabbá? A művészet számára haszontalansága, fejlődésképtelensége biztosítja az öröklétet. " Ez a mai világban is fölvállalható. Záró adalékként hadd tegyem hozzá, hogy a Szőnyi Múzeum gyűjteménye huszonegy képpel gyarapodott, a Szőnyi tanítványok felajánlásai által. A kiállítást 2000 májusától szeptemberéig láthatta a közönség. A idézetek a kiállítás alkalmából kiadott katalógusból valók. „Tisztelet a Mesternek..." Szőnyi tanítványok csoportos kiállítása Zebegényben, Szőnyi István Alapítvány, Zebegény, 2000. 337