Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Schleininger Tamás: Muezológia az ismeretelmélet időtengelyén

végtelen időtengelye és az ezen a tengelyen mozgó társadalmi-történelmi fázisok pontszerű végességeiből, lezártságaiból eredő ellentmondásosság megszűntetésének eszköze. Állandó kísérlet ezen antinómia feloldására. A történelemtudomány „egzakt vetülete", a muzeológia, az alapkutatás területe, ami egyben forrása és eszköze a történelemtudománynak, mint elméletnek. A muzeológia él az analízis eszközével, amikor tárgyát „megnevezi", és szintetizál, amikor az elemzés eredményeit fogalmi rendszerré szervezi. Ezáltal egyben analitikus elemévé válik általános tükrözéselmélete (történettudomány) szintézis-műveletének. Bontsuk ki a fent vázoltakat! Elöljáróban megismételjük: a muzeológia a tárgyiasult történelem tudománya. Mint ilyen, felkutatja, összegyűjti, tárolja, rendszerezi, feldolgozza, értelmezi, egyszóval bemutatja a társadalmi emlékezet tárgyi érveit. Ebből a szempontból kor-meghatározó (a kutatási terület által behatárolt korról van természetesen szó), ami lehet bármely, a kutatás szempontjából szemnifikatív tárgy ,annak része, darabja, bármilyen irat, az időszakra jellemző hang- és képhordozó stb., a „pars pro totó" („rész az egészért") elve alapján. Az időtengely „fel-, illetve lebontása" a muzeológiai tevékenység által összegyűjtött „konkrétumok" alapján, a rögzítés-elemzés - általánosítás: azaz a megnevezés, behatárolás, meghatározás szakaszain keresztül történik. A kiválasztott, történelmileg-társadalmilag kitöltött időintervallum a muzeológiai tükrözés eredményeként így válik ismert anyaggá, az elmúlt, tárgyiasult, realizált „emberanyag" tér-idő szegmensében. A muzeológiai tükrözés elsődleges, tapasztalati, szenzuális: következtetései viszont fogalmiak. Konklúziói a mából erednek és a múltra vonatkoznak. Az idő, esetében „oszcillál", amennyiben a kérdéseket a jelen veti fel, a válaszokat a múlt adja meg, következtetései a jövőnek szólnak. Alapja a realizált tárgyi múlt, s mert „lezárt", a „legobjektívabb" alapul szolgálhat az emberi tükrözés ezen specifikus formájának. (Mint azt fentebb jeleztük, a viszonyítás mikéntje az „Achilles-sarok"). Technikailag egyfajta lineáris, térben és időben ható „pointilizmusnak" vagyunk tanúi. Noha itt a „pontok" nem síkban „rendeződnek", mint a festészetben, az eredmény kvázi ugyanaz: az „ábrázolt téma" a társadalmi „létdarab". Természetesen mindez a muzeológiai kutatás eredménye, teleologikus tevékenységének ismérve. Viszont e tudomány „tárgyfüggő", ezért nem küszöbölhető ki esetében a véletlenszerűség sem, amikor is a kutatási terület nem előre eltervezett, hanem „adja önmagát". Ebben az esetben az történik, hogy mihelyst a téma „felfedte kilétét", attól kezdve a vele való „foglalatoskodás" célirányossá válik. Ez azt jelenti, hogy a muzeológiára is érvényes az az ismeretelméleti kettősség, ami a tudományos tükrözés egészére kutató és kutatott viszonyában: egyrészt a tükrözés tárgyának megismerése a tükröző által meghatározott, ő tűzi ki vizsgálódásának irányát; másrészt, ez az irány nem lehet független tárgyától, tehát általa is determinált. A sarkok megfordulásával, a „tárgy" tűzi ki sajátmagát, mint vizsgálandó anyagot, és a tárgy „dönti el" a keresés mikéntjét (ami „viszonossági alapon" szintén nem lehet független kutatójától). Esetünkben az „elmúlt" objektív valóság tárgya, mint tükrözendő jelenik meg (úgymond, bukkan fel), tehát a meghatározottság az ő, objektív oldaláról jelentkezik, és a leképzés tárgykörét „ő" tűzi ki. „Ezután" mindkét megismerési folyamat már közös: a cél által előrevetített tükrözés, feldolgozás. Eddig a muzeológia szakemberi aspektusát vázoltuk, de hát e tudomány nem kizárólag neki szól! Lássuk a másik oldalt, a múzeumlátogatót is. Nála az anyag már eleve adott, bemutatott, készen kapott kutatási eredmény: meghatározott időintervallumba helyezett, meghatározott anyagmennyiség és -minőség. A múzeumlátogató „prima vista" szembesülése az ismerethalmazzal mennyiségi szinten történik, lett légyen szó kiállított anyagról, vagy leírt, képileg, hangilag megjelenített információegységről. 294