Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - I. Sándor Ildikó: Nagykőrös mezőváros 19. század közepi társadalmának ábrázolása egy festményen
fazon csak combközépig ér. Az első lovas, és az állomásfőnök visel ilyet. Az „intéző" fehér posztó mándlija még rövidebb, a deréktól alig lejjebb érő. A kabátok színe változatos: lehet fekete, sötétkék, barna, szürke, sárgás, de a nadrágtól a legtöbb esetben elütő színű. 47 Nyakkendő, nyakravaló: a 18. és 19. század folyamán a férfiak országszerte viseltek nyakravalót, rangtól, vagyoni helyzettől függetlenül. Anyagára nézve lehetett egyszerűbb, vagy selyem, kivarrt, csipkés, esetleg rojtos. Ez már viselője módjától függött. Színe, megkötési módja, hosszúsága is változott az idők folyamán. Viseltek vöröset, zöldet, stb. de leggyakrabban feketét. 48 Képünkön a béresek, parasztok nyakában a mellükre lelógó kétágú, fekete színű nyakravaló látható. A módosabb polgároké más alakú. Álluk alatt nagy bogra, csokornyakkendő szerűen kötötték meg, a nyakkendő két hegyes vége egyenesen kétfelé állt. Kalap, sapka: A fejviselet mindig alkalmazkodik az időjáráshoz, de kifejezi a vagyoni rangot, társadalmi helyzetet is. Ezeknek megfelelően a fej viselet évszakonként és koronként, sőt generációnként is minden időben változott. Elmondhatjuk, hogy képünk keletkezésének idején, Nagykőrösön mindenkinek illet fejfedőt viselni, gyermekeknek is, pedig május végén tartunk, és szép napsütéses az idő. Annak az embernek is fején van a kalap, aki a zászlót húzza fel, miközben erősen hátrahajol. Azt, hogy a kalap fontos kelléke volt minden embernek, mutatja, hogy a béresek, cselédek gyakorta évi járandóságaik fejében kaptak többek között kalapot, vagy sipkát is. 49 A különböző évszakok fejrevalóinak készítésével különböző mesteremberek foglalkoztak: szabók, szűcsök és kalaposok. Nagykőrösön, hosszú időn át, jelentős kalapkészítő volt a Patay család, akik valósággal kalapos dinasztiát alkottak. 50 A festményünkön látható kalapformák között nem sok egyforma akad. Megpróbáltuk mégis csoportosítani, és az irodalomból ismert nagykőrösi kalaptípusokkal azonosítani, amit lehetett. Parasztkalap: Általánosan viselték a gazdák ezt a puha nemezből készített kalapfajtát. Közepes nagyságú karimával készült. Tetejét kissé benyomták, és fekete selyemszalaggal vették körül. Ilyen puhább anyagú, kissé lefelé hajló szélű kalapot visel a kétökrös szekér gazdája, és a kalmárnak elnevezett ember. Ennek keskenyebb karimájú, boltozatos, (nem benyomott) tetejű, változatát látjuk a parasztmenyecskével álldogáló emberen. Juhászkalapnak nevezték el (mert leginkább ők szerették) azt a vastagabb, keményebb anyagból készült kalapot, melynek közepes karimája csak kissé hajlott fel, teteje viszont magasra emelkedik, boltozatosán. A parasztság is hordta ezt a kalapot. Ilyet visel a mi furkósbotos emberünk, és az ötödik lovas (világos színű) Gulyáskalapként volt ismert az a kalap, melynek kemény széles, felhajló karimája van, mint a juhász kalapnak, de a fejtetőrész boltozata alacsony, alig emelkedik magasabbra, mint a karimája. A négyökrös gazdának, a fekete mellényes bámészkodó legénynek, s az első lovasnak és az egyik - vasúti kocsi tologatására befogott - parasztembernek van ilyen. Ennek a széles egyenes karimájú, lapos tetejű kalapnak egy változatát viseli az „intéző" is. Csikóskalap: a szűrös pásztor visel ilyet. Széles karimája igen magas, és kifelé szélesedő. A kalap közepe nem emelkedik túl magasra. Pörge kalap: Vahot Imre éppen ez idő tájt (1853) írja, hogy a kis pörge karimájú kalap a Három város környékén jellegzetes viseletnek számított vagyoni helyzettől függetlenül. 51 Ezt a nagyon csinos, lapos tetejű, keskeny karimájú, de fölfelé pöndörödő szélű, szalagos kalapot látjuk a gyerekek nélküli fiatal asszonyokat kísérő úron. Ezt véljük még fölfedezni, a háttal álló legény melletti kék zubbonyos, csizmás fiatalemberen is. Kisméretű kemény kalap: Az előzőhöz hasonlóan keskeny formájú. Kemény, felhajló a karimája és magas, domború közepűre formázott. A barna kabátú polgár viseli, aki a diadalkapu alatt halad feleségével. 52 161