Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - I. Sándor Ildikó: Nagykőrös mezőváros 19. század közepi társadalmának ábrázolása egy festményen
A vasúti síneken kis, sárga színű, fekete tetejű szalonkocsit tol félre három parasztember. A vasúti kocsi mellett egy vasutas hajlított csövű olajos kannát visz. A „tolatást" egy vasúti tiszt, valószínűleg az állomásfőnök - felügyeli. A vagon ablakaiban látszanak a párnázott ülések fejtámlái. Az állomásfőnök mögött látható még egy sínpár, melyen máglyába rakott talpfarakás mutatja, hogy itt tovább már nem vezet a vasút, ez vakvágány. A talpfarakás mellett jobbra csomagszállító kis kézikocsi van a sínen, amellett áll a váltókezelő. A vasúti kocsitól balra várakozók, bámészkodók és sétálók csoportját látjuk. A sínek előtt középen egy lámpaoszlop áll. A sínek mögött fiatal fasor látható, mellette deszkapalánk zárja le az állomás területét. A kerítésre két lámpatest van felszerelve. A palánk mögött lévő hatalmas tér a díszítés színhelye. Ott, a diadalív alatt vonulhat át a menet a városba. A diadalkapuhoz vezető út két oldala élő zöld szőnyeg. Ettől balra még folyik a munka. Egy ember hosszú kötelet feszít ki, azzal húzza fel a zászlót az egyik oszlopra. A másik zászlótartó oszlophoz igen magas létrát támasztottak. Alul egy ember tartja, míg fenn a másik az oszlop díszeit szögezi és kötözgeti. Odább valaki kubikus talicskában földet hord, a víztócsák és a gödrök feltöltésére. A másik pedig egy gereblye fokával simára egyengeti utána a földet. Az Ökrös szekerek lerakták már terhüket. Gazdáik talán újabb utasításra várnak, addig is nézegetnek, beszélgetnek. Az előtérben egy lovas halad át. Küldönc, futár, vagy postás féle, látszik, hogy sietős az útja. A lovas után két kiskutya szalad. (Úgy tűnik, a postásokat már akkor is megugatták a kutyák.) A kép jobboldalán elkészült a díszítés. A város polgárai kijöttek megnézni az ünnepi készületeket. Csoportosan sétálnak, beszélgetnek. Az urak, úrhölgyek mögött, és arréb tőlük ostoros kocsisok, parasztok vagy cselédek ácsorognak, bámészkodnak, talán sétáló gazdáikra várva. Távolabb lovas kocsin érkező hölgyek nézik a látványt. Egy lovashuszár tart feléjük. Még messzebb a városba bevezető úton kocsik közlekednek, és lovas emberek mennek kifelé a városból. A távoli nádfedeles házak előtt két parasztember alakja is feltűnik. Összesen 55 embert ábrázolt a festő. (Ezeken túl lovakat és kutyákat, közlekedési eszközöket.) Most nézzük, meg milyen tanulságai vannak a festménynek. Mit mutat meg nekünk a kép, az 1857-es év Nagykőröséről? 1. Bemutatja 55 ember viseletét. 2. A viseleten keresztül megismerjük a város társadalmi rétegeit. Abban az időben ugyanis a különböző rendű és rangú emberek öltözéke annyira elütött egymástól, hogy viseletük alapján következtetni lehetett a társadalmi hovatartozásukra. Felismerhetünk: alacsonyabb társadalmi osztályúakat: Parasztokat, cselédeket: Pl.: a bámészkodó házaspár, az urak mögött bámészkodó kocsislegények a furkósbotos paraszt a házaik előtt járó két parasztember, az ökrös gazdák (béresek). Az itt kétkezi (alkalmi) munkát végzőket: az oszlopdíszítő, a gereblyéző, a vasúti kocsit toló parasztok. 152
