Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Újvári Mária: Váci fejviseletek a 18. századból

során a felületi szennyeződéseket mechanikusan, csipesszel, tüllön keresztüli kíméletes porszí­vózással távolítottam el, ezt követte a nedves tisztítás. 6 Tisztítás után a bélésnek való batisztot a megfelelő színűre festettem 7 és a szövetet varrókonzerválással, átfogó öltések alkalmazásával rögzítettem rajta. Nem alkalmaztam külön alátámasztó anyagot, mivel a bélést úgy is pótolnom kellett. A merevítést azért nem rekonstruáltam, mert nem tudtam megállapítani, hogy a főkötő mely részén alkalmazták. A tüllcsíkoknál is teljes alátámasztásra volt szükség, mivel a belekor­rodálódott gombostűk, a lárvák és a testnedvek sok helyen „megették" a selymet. Erre a célra pamuttüllt használtam, amelyet megfelelő színűre festettem. Ez az anyag olyan lehelet finom, hogy szinte észrevehetetlen, ugyanakkor segítségével a tüllsorok újra szépen, habosán állnak. Az összeállításnál segítségemre volt, hogy a fodrokban a ráncolások lenyomata jól látható maradt, így az eredeti hajtások mentén tudtam összevarrni a főkötőt. A papírvirágokat megfelelő színűre festett papírból vágtam ki és hasonlóan, mint az eredetiket, vékony dróttal erősítettem fel. A főkötők mellett a női fejviseletek másik jelentős csoportja Sparta, mely a hajadonok fejét ékesítette. E viseletdarab a szüzesség jelképe is egyben, mintegy koronája a leányságnak. Ezt általában az elhunyt leánnyal el is temették. A párta a legrégibb leányfejdísz, melyet a honfoglalás korától a 19- század közepéig viseltek. A szó ófelnémet eredetű, amely a korai újfelnémet kor­ban került át a magyarba. Jelentése: korc, szegély, szalag, foglalat, keret, női fejdísz? Kerékgyártó Adrienn kutatásai szerint a párta viselése még a 19- században is egyes vidékeken általánosnak mondható. A váci leletek között viszont mindössze egy darab - a szó klasszikus értelmében vett - pártát találtunk. A többi leányt tüllpártával vagy csupán halotti koszorúval temették el. Ez a párta valószínűleg a maga korában is ritka és drága fejdísz lehetett. Viselője, Skripetz Klára 1788-ban 18 évesen, legszebb ifjúságában hunyt el, ezért a szokásosnál is díszesebben ravatalozták fel. Halotti lepedőjét széles vert csipke szegélyezte, fehér batiszt köténye, csipkés szélű mellkendője, lila, virágmintás szoknyája volt, párnáját, halotti leplét kék selyemszalag­csokrokkal díszítették, teste mellé rozmaring ágakat, feje fölé rozmaring koszorút tettek, lábára fémszálakkal hímzett selyemcipőt húztak. A párta mintegy koronaként ékesítette a leány fejét. A pártákra jellemző, középen húzódó pántot alul, s felül félkör és teljes kör idomban drótvázra felfűzött kis üveggyöngy-füzérek díszí­tették. A középütt 4 cm széles, a végein 3 cm széles karika-alakot a hátrafelé eső részén átvágták, két fémgyűrűt varrtak rá, így egy szalag segítségével a kívánt bőségre beállíthatták. A kör alakú, 50 cm hosszú - feltehetően több rétegű kéregpapír - vázat erős, durva szövésű vászonnal vonták be. Erre az alapra sodrott aranyszálakat varrtak. Az aranyszálak fölé vörösréz drót sodratokból virág és levélsort alakítottak ki, melyet „kitöltöttek" égővörös gránátokkal 9 . Az abroncson a négyszirmú virágmotívumok {boglárod) egymástól azonos távolságban helyezked­nek el, kúp alakban kiemelkednek, számuk páratlan (5 db). A gránátok közül sok hiányzik, de így is 221 db-ból álló értékes gránátsor ékesíti. A gránátsoron kívül a párta egész felületét bevon­ták apró fehér gyöngyökkel. A gyöngyfüzérek a széleken húzódtak, csipkeszerűen vették körbe a párta alsó és felső részét, sőt a boglárok között is ékesítették a felületet. A párta jobb oldalára, a halántékra egy selyemszálakból és selyemszövetből készített virág-ágacskát tűztek. Ez nem ké­pezte részét a pártának, valószínűleg az örök élet jelképeként került oda. Mivel eladó lány volt az elhunyt, elképzelhető, hogy megülték a halott lakodalmi szertartását, így kerülhetett ez a lako­dalmi kitűző a halott leány pártájára. 10 Mivel a gyöngyöket, továbbá a textilt és a fémrészeket is vastag korrózióréteg borította, szüksé­ges volt a tárgy tisztítása. A tisztításnál nagy elővigyázatossággal kellett eljárni, mivel a gyöngyök minden mozdulatra peregtek. A különféle anyagfajták miatt, melyek változó mértékben 145

Next

/
Thumbnails
Contents