Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Tari Edit: Középkori fatemplomok Magyarországon (előtanulmány)

Tari Edit Középkori fatemplomok Magyarországon Előtanulmány Az alábbi címen 1997 októberében Belgiumban a Nemzetközi Középkori Régészeti Konferencián* tartottam előadást, ahol az addig elért részeredményeket

2 mutattam be. A jelen tanulmány ennek az előadásnak és az azóta elért kutatási eredményeknek a vázlata. A folyamatban lévő feldolgozáshoz 1998 elején az OTKA-tól kaptam három évre szóló szerény támogatást. A végleges feldolgozás elkészülte 2000-ben várható. A középkori fatemplomok kutatása elhanyagolt területe volt a magyar művészettörténetnek és régészettudománynak.3 Bár a múlt században elkezdték az elpusztult és a még álló középkori és kora újkori fatemplomok adatainak az összegyűjtését

4 a kutatás megtorpant a század elején. A harmincas években a téma kutatása egy újabb fellendülést ért meg5, de nem akadt hosszú ideig folytatóra. A néprajzi kutatásokban a faépítészet és az ehhez kapcsolódó tárgykörök kutatása, gyűjtése szinte folyamatosnak mondható a század első harmada óta.

6 Néhány esetben adataik pótolhatatlan értéket jelenthetnek a középkori építési technika, építészeti szerkezetek rekonstruálásakor. Az utóbbi években, évtizedekben néhány részletes munka megjelent írott forrásokból kigyűjtött fatemplomokról, mind művészettörténészek, történészek, néprajzkutatók tollából, de ezek a munkák elsősorban a késő középkori fatemplomokra koncentráltaké Ennek oka nagyon egyszerű: kevés írott vagy régészeti adat áll rendelkezésre a korábbi időszak, a 10-16. század kutatására. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy még a kőtemplomok is csak szórványosan élték túl a középkor évszázadait. A romlandóbb anyagból épült házak, templomok sajnos egyáltalán nem maradtak fenn a mai Magyarország területén. A Nagy-Alföldön és a Duna-Tisza közén a templomok alapozásának rendszerint csak nyomait, kiszedett falhelyeit, alapárkait találhatjuk meg, ritkábban kerül elő az eredeti alapozás vagy esetleg a felmenő fal részlete. Ennek oka közismert, háborúk, belharcok, hatalmaskodások, vagy a korai kicsiny templomok átépítése nagyobbra vagy kevésbé romlandóbb anyagúra. A közelmúltban Tápiógyörgyén feltárt fatemplom« feldolgozása irányította rá a figyelmet, hogy ezideig senki nem gyűjtötte össze a magyar középkori fatemplomok forrásait. Mivel nyilvánvalónak tartott, hogy kevés az erre vonatkozó adat, annál kézenfekvőbbnek tűnt ennek elvégzése. A másik ok, amely időszerűvé tette ezt a munkát, az, hogy a korai egyháztörténet kutatói gyakran emlegetik -szinte közhelyszámba menően-, hogy első templomaink zöme fából, sövényből, paticsból készülhetett. Azonban az ezt alátámasztó tények felsorakoztatása máig nem történt meg. A leghozzáférhetőbb forráshelyek átnézése során eddig több, mint félszáz adat, összesen 62 gyűlt össze 1000 és 1500 között. A 62 adat tartalmazza a régészeti és az írott forrásokat is. Néhány bizonytalan helynévi adat és közvetett régészeti adatok tovább szaporítják ezt a számot. Ez a mennyiség vélhetően még módosul a munka befejeztéig. 92