Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Dinnyés István: A Törtel-Ludas-eredei Árpád-kori település pénzleletei
vagy annak szomszédságában, s nincs közel sem Szolnok, sem Csongrád megyeszékhelyhez. A kereskedelem szempontjából feltehetően nem jelentős településre mégis eljutottak a bizánci és a hamisítványokkal gyarapodott friesachi pénzek. Településünk 12-13. század eleji pénzei között az országban forgó leggyakoribb külföldi pénzfajták vannak, így a település "saját pénzforgalma" az országoshoz hasonló. Ami azt is jelenti, hogy az Árpád-kori Magyarország közepén nem nagyon lehettek a pénzforgalomból kieső települések. A 65 db Áprád-kori pénzből egyedül a 60. sziavon dénár tatárjárás utáni. Mivel Törtei, s vele DK-en szomszédos Kara a késő középkorban, bizonyára már a 13- század második felétől a Duna-Tisza-közi kun szállásterülethez tartozott, a sziavon és a négy 16-17. századi dénárt az Árpádkori település pusztulását követő határhasználat (pásztorszállás, tanya) jelének tartjuk. A sziavon dénár esetében ez inkább következtetés, hiszen az Árpád-kori leletanyagból a tatárjárást követő 2-3 évtized leletanyagát (ha egyáltalán van ilyen a lelőhelyen) nem tudjuk különválasztani, az viszont bizonyos, hogy a 13. század után a lelőhelyen település, falu nem alakult. A középkori Törtei falu elpusztult a 16. század végén, területét a 17. században Nagykőrös bérelte. Lelőhelyünk törökkori leletei valamilyen állandóbb jellegű, pusztai lakóhely emlékei a 72-75. pénzekkel együtt. Nem mondható gyakorinak, hogy egy 12-13. századi településen (igaz, többszöri gyűjtéssel) 65 pénz kerüljön elő. Törtel-Ludas-erdő pénzei felszíni leletek s összetételük szerint bizonyosan nem kiszántott kincslelet darabjai. Szórvány anyag, mely jelzi, hogy az ország központi területének pénzforgalma hogyan csapódik le egy település leletanyagában. Ennyiben érdemes a figyelemre. Jegyzetek iGedai 1986,42-47. 2 Gedai 1969,107-111. 3 Hóman 1916,289-299,353-372.; Gedai 1969,111-135. 4 Kossuth Múzeum adattára 1883-82,3313-95. A leletanyag leltározatlan. 5 Az elsőként talált 37. érme Pásztor József (Törtei, Pozsonyi u. 13) tulajdonában van, a többiek a Kossuth Múzeumban. Restaurálásukat Borsos Hedvig végezte, akinek ezúton is köszönetet mondok. 6 A CNH 1.98. pénzeknél a horti rézpénzlelet, Huszár 1964,69. ábra számaira, Jeszenszky 1935-36,38. oldal és Huszár 1979,42. oldal vízszintesen beszámozott jegyeire hivatkozunk ebben a formában. 7 A CNH 1.101. típus jelzéseit (sziglák) a "körirat" részének tekintve írjuk le: a jelzés teteje a külső, alja a belső gyöngykörnél. Jeszenszky 1935-36,45. oldal és Huszár 1979,41. oldal vízszintes sorokban beszámozott jegyeire, a horti lelet esetében Huszár 1964,70. ábra sziglaszámaira, az abonyi leletnél Dinnyés 1985, VII. tábla sziglaszámaira hivatkozunk ebben a formában.. 8Gedail965-66b,47. 9 Hóman 1916,302, 2. jegyzet, a 332. oldalon András hercegi (1196-1205) pénzének gondolta ezt a dénárt is. 1215-1220 körül záródó éremkincsekben: Székely 1994,116. 10 Gedai 1965-66a, 39-40., Gedai 1983-84,27. и Hasonló arányt tapasztalunk a horti leletnél, ahol a 86 db CNH 1.98. pénzből 13 szigla nélküli: Huszár 1964, 146,150. 12 Huszár 1964,152-153.; Jeszenszky 1935-36,43,46. 83
