Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Simon László: Egy késő avarkori lószerszám rekonstrukciója Vácról

tezhezó érintetlen lovastemetkezése Gyenesdiás 64. sírjában látott napvilágot s Müller Róbert jóváltából igen gyorsan közlésre is került. Fentiektói eltérően a Vác 44. lelőhelyen feltárt 24/12. sír esetében egy bolygatott lovastemetkezésnél próbáljuk meg a szerszámzat rekonstrukcióját. Már feltárás közben megfigyeltük, hogy a lószerszámdíszítést alkotó félgömbös ezüst veretek több esetben a rögzítést szolgáló szegecsek nélkül kerültek elő. Összesen 26 db félgömb alakú, belül üreges ( nyilvánvalóan ólombéléses ) veret került elő, közülük csupán csak 6-nál maradt eredeti helyén az egyik végén lemezalátétes, másikon általában hurkos, 1.2 -1.4 cm hosszú szegecs. 24 darab ilyen szegecset a verettől külön találtunk meg. A két szám összevetéséből nyilvánvalóan kitűnik a félgömbös ezüst veretek egy részének hiánya. Ugyanakkor e szegecsek nagy számú önálló előfordulásából az is bizonyos, hogy a lószerszám díszei a szíjazatról - nagy valószínűséggel a sír feldúlásakor - leváltak: feltehetően a félgömbös díszek kitöltő anyagával együtt. Mindebből az következik, hogy a szegecsek viszont a lószerszám szíjazatában maradtak. Kísérletképpen a sírrajzon egy vonallal (ergo: szíjjal) összekötöttük az önállóan megtalált szegecseket és azokat a fégömbös véreteket, amelyekben a szegecsek a helyükön voltak. (5. kép) Az eredmény meglepő volt. A leletek csoportosulása egy véretekkel díszített orrszíj, a szügye16 hasonlóképpen díszített vállszíját és egy hálós szerkezetű farmatring képét körvonalazta. ( 6. kép) Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy ez a rekonstrukció csak fenntartásokkal elfogadható hipotézis, hiszen - amint erre Müller Róbert is felhívta a figyelmet - érintetlen temetkezések esetében is sok nehézséggel kell megküzdeni a földben elpusztult szíjazaton elhelyezkedő díszítő veretek értelmezésénél, helyreállításánál. Szerves anyagok földben való pusztulása közismert tény, s még csak bolygatás sem szükséges egy sírba helyezett öv vagy szíj elszakadásához. Kamrasírban vagy koporsóban e szíjak veretei nyilvánvalóan a korhadás előrehaladtával, vagy éppen rágcsáló állatok közreműködésével elmozdulnak. Vác 24/12. sír esetében nem észleltük nyomát egyiknek sem. E rekonstrukcióval szemben meglévő fenntartásainkat némiképpen enyhíti az a körülmény, hogy a meglehetősen bonyolultnak tűnő váci lószerszámzathoz egészen hasonlót találtunk Tiszafüred-Majoros 384. sírjában, mégpedig hasonlóképpen félgömb alakú véretekkel.

20 (6. kép) Analóg esetekben általában a lószerszámot díszítő veretek (félgömbök, korongok) legtöbbször különböző méretekben fordulnak elő. Legközelebbi példát erre a lelőhelyünkön feltárt többi lovassír szolgáltatta. A12/4. sír feldúlt lócsontjai között 13 db 1.8 - 2.3 cm átmérőjű, 2 db 3 cm átmérőjű és 5 db 3.5 - 3-8 cm átmérőjű korong volt, a többi lovassírnál hasonlóan. A nagyobb korongokat általában a kantárzat szíjcsatlakozásainak díszítésére használták (falerák: LukácsházaHegyalja dűlő 8. sír2i, Tiszafüred 110,914,1062,1114,1263. sír 22 stb.) Nyilvánvalóan hasonlóképpen díszítették a váci 24/12. sír lovának kantárzatát is, de ebben az esetben a nagyobb félgömbös veretek minden bizonnyal megsemmisültek. Volt a leletek között egy korong alakú (kb. 2.5 cm átmérőjű) üvegberakásos tárgytöredék is. Ehhez hasonlókat párban a későavar női viseletben találhatunk, rendeltetésükre nézve felsőruha, esetleg fej és/vagy vállkendő összekapcsolására szolgálhattak. 2

3 A mi esetünkben csupán csak egy üvegberakásos korongbross töredéke került elő, s nem is női, hanem férfisírban, mégpedig a lócsontok között. Talán megkockáztató a feltevés, hogy itt esetleg a kantárzat homlokszíjának közepét díszíthette eredetileg. Korlátozott anyaggyűjtésemben erre analógiát nem talál66