Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Simon László: Egy késő avarkori lószerszám rekonstrukciója Vácról

Simon László Egy késő avar lószerszám rekonstrukciója Vácról A lelőhely és környezete Magyarország régészeti topográfiájának a váci és a szobi járást taglaló kötete szerint a Pilis és a Cserhát között dél felé forduló Duna keleti partja mentén 13 kisebb, csak részleteiben megmentett ill. feltárt temetőrész

1 mellett három nagyobb avar kori temető, ill. temetőrész (Szob- Homokok dűlő (26/30. lh.)2, Váchartyán-Haraszt (34/21.1h.)3, Vác-kavicsbánya (31/18. lh.)

4 található. Ez utóbbiak mellé sorolhatjuk negyedikként a 2-es út építését megelőző régészeti leletmentés során Váctól É-ra, az Alsó-Csipkés dűlőben 1995-ben előkerült 95 sírós későavar temetorészletet is.5 A lelőhely a Cserhát legnyugatibb kiemelkedése, a Naszály-hegy déli lankáin, a Dunába folyó Felső-Gombás-patak északi oldalán található, a 2-es út nyomvonalának 45+220/660 kilométer szelvényében.6 Az 1976-ban végzett topográfiai terepbejárások alkalmával csak hozzávetőleges pontossággal az újkőkor végére (lengyeli kultúra) esetleg kora rézkorra keltezhető kavicsos soványítású, bütyökdíszes táltöredékek, alagútfüles bronzkori edénytöredékek?, hullámvonallal díszített 10-11. századi fazékdarab és kavicsos anyagú, rózsaszín 12-13. századi edénytöredékek kerültek elő a gyomos-füves tarlón egy 300 m hosszan elnyúló és 80 m széles sávban. A váci régészeti lelőhelyek sorában 44. számot kapott lelőhely északi végét metszette az új út 30-40 m széles nyomvonala, amelyet 45+270 és 45+520 km-nél két K-NY irányú légkábel keresztezett. A feltárás során mintegy 440 m hosszúságban találtunk régészeti objektumokat. A terepbejárással rögzített lelőhely megléte egyrészt igazolást nyert, másrészt mérete (legalábbis az út nyomvonalába eső részének szélessége) a többszörösére növekedett. A jelenségek sora egy, a gépi humuszolással és a későbbi régészeti korokban a különböző korú beásásokkal nagyrészt megsemmisített, a finomabb gépi nyeséskor több ponton bemért felső paleolit telep maradványaival^ szarmata kori település részleteivel és egy avar temető sírjaival bővült. Az avar temetőrész a két, egymástól 175 m-re húzódó ÉNY-DK irányú mélyedés (kiszáradt patakmeder) közötti enyhén dél és erősebben kelet felé lejtő domboldalon fekszik. (A temetőrész legnyugatibb és legkeletibb sírja között a Balti tengerszint feletti magasságot alapul véve csaknem 5 m, a feltárási szakasz két végpontja között pedig még nagyobb -13 m - a szintkülönbség.) Minden bizonnyal e temetőhöz tartozó település felszíni nyomait dokumentálták a topográfiai bejárások során 1976-ban és 1978-ban: a nyomvonaltól, tehát az ismert temetőrésztől északabbra mintegy 300 m-re durva anyagú, levágott vagy ferdén elvágott szélű perem-, és hullámvonalköteg díszes, valamint vízszintesen bekarcolt mintázatú fazék oldaltöredékek kerültek elő (31/43. lelóhely).9 A feltárt 95 temetkezés és a terepbejáráson gyűjtött kerámiaanyag egységesen a késői avar korból származnak. Annak ellenére, hogy a feltárási terület nem léphette túl az út nyomvonalának szélességét, s a megmentett 95 avar sír csak egy szűk keresztmetszetét adja az ide temetkező avar kori népes62