Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Műtárgyvédelem - Schrett László: Kromolitográfiai eljárások
A súlyos (lito) köveket később megpróbálták alumíniummal (alugráfia) ill. cinkkel (cinkográfia) helyettesíteni, ami nagy sikerrel járt és még ma is használják. A litográfiát az ötvenes években háttérbe szorította a fényképezés, azonban a kettő ötvözéséből egy új technika született, a fotolitográfia. Ennek nagy szerepe volt a művészi reprodukciók készítésében illetve a plakátművészetben. A nagy színfoltok sokszorosítására semmi sem volt alkalmasabb, mint a színes kőnyomás. 3. Olajnyomat Olajfestményt reprodukáló kromolitográfiai eljárás útján színezett fénymásolat 3 E. Mariott 1866-ban a nyomást, Abney 1873-ban az átnyomást adja közre. Kromátkolloidos 4 nemeseljárás5, amely a víz- és zsírtaszító felületek elvén működik. Kontaktmásolással exponálják, de a cserzetlen (kromátos zselatin) réteget nem mossák ki, hanem hideg vízzel duzzasztják. A fény érte helyeken nem szívja magába a vizet, csak a cserzetleneken. Ha ezek után zsíros festékkel ecsetelik az csak a cserzett helyeken, tapad meg, a vizes részek nem veszik fel. Ha festéket hagyjuk a papírra száradni, akkor beszélünk nyomásról, ha viszont nyomódúcként használva egy másik papírra, présben átnyomják (ezt többször megismételhetik) az az olajátnyomás. Ez utóbbi módszerrel többszínű átnyomatok is készülhetnek. A kép egyes részeit a festékezés mértékével, módjával sötétíteni, világosítani, elmosni stb. lehetett. A századforduló táján kezdett elterjedni. A nyomást az átnyomástól (kész kópiáknál) a zselatin jelenléte, illetve hiánya révén lehet megkülönböztetni. Felülete általában fényes, fenyőgyantalakk-kal van bevonva. 4. Guminyomat Kromátkolloidos nemeseljárás, Poitevin és Pouncy 1858-ban találták fel. A jól enyvezett papírt festékes gumiarábikummal vonták be, és bikromát oldatban érzékenyítették. Hideg vízben hívták elő az exponálás után. Mivel egy rétegben nem képes a teljes tónusskálát visszaadni, újra be kell vonni, érzékenyíteni, pontos illesztéssel újra exponálni, előhívni. Ezt addig ismételni, amíg megfelelőnek találták az eredményt Az egyes rétegek festéktartalma és expozíciója más és más. Ugyanezen az elven többszínű, sőt színkivonat negatívok segítségével valódi színes képet is készíthettek, üveglapon akár diát is (Lumière). Ha rusztikus képet akartak, hívásnál fűrészport használtak, mely durvaságától függően granulált felületet képez. Ez a felület egyébként is jellemző a guminyomatokra. A pigmentnyomásnál kevésbé részletdús képet ad. Változatai közül nevezetesebbek az egylépcsős Fresson- és Höcheimer-féle módszerek, melyek gyárban öntött papírra készültek és Steyrer-féle gumi-pigment módszer. Felületét lakkozással fényesítették. Tapintása tapadós. Magyarországon 1890-es évek közepén kezd meghonosodni. A guminyomat matt felületűre szárad és a képet kicsit tompítja. 5. Háromszínnyomó eljárás Szubtraktív (színrebontás) elvén működő színes pozitív eljárás. Három, rendszerint sárga, bíbor és kékeszöld alapszínnek megfelelő részecskék által színes képet ad. Néha csak két, gyakran 379
