Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Művészettörténet - Mazányi Judit: Bálint Endre útja Szentedrétől Szentendréig

ziókergetés három éve: a demokratikusnak és szabadnak vélt történelmi szituációban új művészeti csoportosulások, művészeti szervezetek születnek, kiállítások nyílnak, értékelő viták zajlanak. Bálint tevékeny résztvevője az eseményeknek, funkciókat tölt be az új szervezetekben,27 és ezekkel egy időben tagja lesz az Európai Iskola nevű művészeti csoportosulásnak, ahol három alkalommal mutatkozik be. Műveiben valamelyest továbblép a látvány elvonatkoztatásában, miközben a képépítés eszközeiben felfokozottabb szubjektivitás érvényesül. Valami azonban nincs rendjén, mint arról az 1945-ben megjelent, művészetpolitikai indíttatású "A művészet szabadsága és a szabadság művészete" с publicisztikája tanúsítja.

28 A politikai hatalom szolgálatába állított művészet beidegződése még és már ott kisért a korban. 1947-ben Bálint Párizsba utazik, ahol akkor rendezik meg a szürrealista világkiállítások legjelentősebbikét. Az élmény következménye 1947-49 között a tételes szürrealizmus megjelenése festészetében. A kállításról szóló írásában a látottak megragadását a fogalmak zavart keresgélése mellett az áttekintés vágya motiválja. Az általa frivolnak minősített installációkban a lélek egyensúlyát a meghökkentés által felbillenteni szándékozó, szokatlan tárgyegyüttesek már csak az elvarázsolt kastély gyermekded megborzongásait képesek felkelteni a világháború hullahegyei után: a valóság rácáfolt a legmorbidabb emberi képzeletre is. így jut arra a következtetésre, hogy "az ortodox szürrealizmus inkább történelmi valóság, mint a jelen kifejezése" 2

9 Néhány gondolatában azonban öntudatlanul is megelőlegezi későbbi törekvéseit. Mint írja: "Az elérhető és relatív egyértelműség összetöredezett a polgárosulás lépcsőzetein. A szürrealista - aki a titkokat keresi - elkotorja maga elől a múlt formahulladékait, nagy térségben szabadon akar mozogni (eltéved és megretten egyedülségétől), de minduntalan beleütközik a mulandóság szimbólumaiba, amiből szentélyt épít magának."30 Az új forma és az új életmód koherenciájának illúziója végképp eltűnt, romok és törmelékek maradtak. Hasonlóan öntudatlanul, közvetlen folytatás nélkül tűnik fel 1948-ban Bálint művei között egy kopott deszkáról elősejlő, gyámoltalan házacska képe, melynek ablakán ott az a furcsa, de jelentéktelen, már Vajda által is megrajzolt szentendrei rács, melyet variációinak sokaságával Bálint avatott immáron halhatatlannál 1947 után - mint említettük - Bálint elfordul korábbi festői felfogásmódjától. Mint írja: "megkíséreltem túladni az École de Paris hatásain, és egyfelől hatni engedtem magamra a népművészetet, de beoltva valami szürrealisztikumba. ...de bevallom, elégedettséget nem éreztem, és jött talán életem második nagy krízise, ami 1953 nyarán tetőzött. Teljesen elvesztettem önmagamat. ...Ez időkből való képeim javát vagy megsemmisítettem vagy később átfestettem. Éreztem, hogy valamit újra kell kezdenem és 1955-ben megint csak segítségemere sietett Vajda, helyesebben az a metódus, amit б vitt tökélyre: a transzparentikus szimultánizmus metodikája, amivel teljes tudatossággal éltem... "32. Vajda művészetének tudatosított megragadása permanens kihívás Bálintnak. 1942-ben írt tanulmánya barátja művészetéről számos fontos megállapítást tartalmaz, köztük azt, hogy Vajda Szerbiában töltött gyermekkora, a klasszikus európaitól eltérő vizuális hagyomány interiorizálása mint segíti elő később Szentendre hatásainak befogadását. Azonban ekkor még ikonos figuráit l'art pour l'art festőiségért valónak tartja, későbbi műveit látomásosnak.33 Vajda halálának 10. évfordulója alkalmából írt emlékezésében sors, életmű, etika kibogozhatatlan egységéről vall.34 Bálintnak 1955-ben a sárospataki művésztelepen készült rajzai még 358